Szerző: Swan Edgar
2014.10.17.
Aki ebben a helyzetben van, még a néhány száz forintot sem képes előteremteni internet kávézóra, ami talán Szabolcs, Borsod és még néhány megye falvaiban, tanyáin nincs is. Ha egy háromtagú család havi negyvenezerből próbál életben maradni, ott egy felesleges fillér sincs. Semmire. Aki ebben a helyzetben van, az már sem interneten, sem más módon nem képes állást keresni.
Ők nincsenek itt, nem kommentelnek, nem panaszkodnak a fórumokon, nem írnak blogot, cikket, nem szólnak hozzá, nem tesznek közzé nyílt levelet.
Őket már nem látjuk.
Nem léteznek.
Sok ember nem regisztrált álláskereső, ugyanis az is feltételekhez kötött. A támogatás korlátozott ideig jár, közmunkát egy családból egy ember kaphat, szintén korlátozott ideig. Az a baj, hogy vannak nagyon jó kezdeményezések, amelyek nagyon rosszak a gyakorlatban. A közmunka gondolata szerintem jó. Jobb dolgozni a pénzért, mint segélyt kapni.
Csakhogy a közmunkából 2-3% tud a munkaerőpiacon elhelyezkedni a későbbiekben. Gyakorlattá vált, hogy a munkáltatók kirúgják az alkalmazottakat és közmunkásként foglalkoztatják vissza őket.
Ameddig egy tartósan munkanélküli foglalkoztatása kedvezménnyel jár, addig esélye van elhelyezkedni, aztán lapátra kerül, jön a következő kedvezményezett. Nappali tagozatos diákokat keresnek napi 8 órás munkaviszonyban, mert olcsó őket foglalkoztatni. Sokszor a próbaidőt ki sem fizeti a munkáltató.
Torzult a rendszer. Létezik az „Újra tanulok” program, ami szintén nagyon jó. A jelentkezés feltétele: regisztrált álláskeresőnek kell lenni. Itt bezárul a kör a nagyon leszakadtak számára.
Ha valaki elveszítette az állását, valamiért nem lehet regisztrált álláskereső, vagy már kihullott a rendszerből és a lakása árverezésre kerül akár hitelbedőlés, akár rezsitartozás miatt, annak itt a történet vége.
Ha tartozása van, a bankszámláján inkasszó van.
Amennyiben valahogyan munkát talál, a bank a munkáltatónál letiltja a fizetése felét, a bankszámláról inkasszálja a másik felét.
Nincs megélhetési minimum, amihez nem nyúlhat a bank, vagy egyéb behajtó szervezet. Sem a fizetés (de akár nyugdíj) felét, harmadát, sem semennyit nem véd semmilyen törvény.
Ha ugyanez a reménytelen helyzetben lévő vállalkozna, már az elején elakad, ugyanis vállalkozói igazolványt (azon túl, hogy honnan lenne pénze az illetékekre) az kaphat, akinek nincs TB tartozása. Ha van, azt öt évre visszamenőleg be kell fizetni.
Miből?
Nincsen szociális bérlakás, ahová a lakhatás nélkül maradt család menekülhetne addig, ameddig talpra tud állni.
De mindegy is, mert aki egyszer elesett, többé nem tud talpra állni.
Az adósmentő intézkedések, a devizahitelesek megsegítését célzó döntések rajtuk nem segítenek.
A rendszer rossz.
A rendszer embertelen.
Nincs statisztika arról, hány ember van minden ellátás nélkül, hánynak nincs reménye sem a holnapra.
Nem tudjuk, mennyien halnak szó szerint éhen, hányan fagynak meg télen, akár az otthonukban.
Nincs adatunk róla, mennyien menekülnek öngyilkosságba, hányan halnak meg a körülményeik miatt kialakult betegségek miatt, vagy azért, mert orvoshoz, kórházba sem jutnak, vagy már csak nagyon későn.
Nem tudjuk, a csökkentett járadékok miatt hány sérült társunk éhezik, hány beteg nem jut gyógyszerhez.
Miközben iszonyú pénzeket szórunk el felesleges beruházásokra, üresen kong az őrült összegért felépített lakópark és üresek a stadionok lelátói, emberek halnak éhen.
Nem látjuk, nem akarjuk érteni, hogy segítségre van szükségük, mert ők már képtelenek megoldani a problémáikat.
Lehet azt gondolni, hogy aki elmondja a létező bajokat, az a kormányt támadja.
Azt is lehet hinni, hogy ezek az emberek nem is léteznek, a leírt bajok a bukott baloldal kétségbeesett próbálkozásai.
Hazudhatunk magunknak.
Addig, ameddig mi is bele nem zuhanunk a gödörbe, ameddig eltagadhatatlan szociális katasztrófa nem történik, vagy ameddig ezek az emberek el nem pusztulnak az utolsó szálig.
A rossz hír az, hogy nem fogynak el soha, mert a nyomor újratermeli önmagát és lassan, de megállíthatatlanul terjed.
Az a társadalom pedig, amelyik elfordul azoktól, akik segítségre szorulnak, hosszú távon halálra van ítélve.
Mindegy, milyen kormány, milyen rendszer van, volt, vagy lesz.
Halálra ítéljük önmagunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.