Szerző: SZELE TAMÁS
2017.10.10.
– Kuss, maga pogány!
– Eddig se a modoráért szerette magát, aki szerette, de azért köszönni még tudott. Vagy legalábbis szokott. Mi az ördög bújt magába?
– Először is, én mától nem Hacsek vagyok, hanem Kozma Julián Vazul, sőt, valami Konstantin is, most megyek a püspök úrhoz elintézni. Másodszor, az ördög magukba bújt, mindannyiukba, de én majd jól ki fogom kergetni!
– Sportoljon magával a Belzebub.
– Miféle sport?
– Azt mondta, kergetőzni akar a Sátánnal. És hogy fognak fogócskázni?
– Rózsafüzérrel, kereszttel, szenteltvízzel.
– Remélem, jön a Mick Jagger is, mert akkor megnézem a sporteseményt.
– Maga reménytelen, maga el fog kárhozni. De én majd az angyalok karából nézem, ahogy magát forró szurokban sütögetik a Pokolban.
– Ne mondja. És mit fog csinálni az angyalok karában?
– Énekelni fogok meg hárfázni.
– Akkor magát fél perc alatt dobják ki a Mennyországból. A kávéházból is mindig kidobják, ha énekel, ott még hárfáznia sem kell, már repül is.
– Akkor én már úgy fogok énekelni, mint egy Pavarotti!
– Felőlem… de mondja, mégis, hogy került ebbe az állapotba, mit ivott?
– Én, kérem, híreket olvastam, és megláttam a Fényt.
– Ment volna inkább szemészhez. Miféle híreket?
– Tudja, mikor azt olvastam, hogy könnyezik a pásztói Szűz Mária, még pogány voltam és nem hittem belőle egy szót sem. Isten bocsássa meg, vigyorogtam is.
– Hiten nem vigyorgunk, tudhatná.
– De mikor megszólalt az Aranyszájú Szent Semjén a rádióban, rám ragyogott a mennyei fény és egyből a damaszkuszi úton éreztem magam!
– Az ott van a Városliget mellett?
– Az Damaszkusz mellett van, maga eretnek!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.