Szerző: SZEMlélek
2017.11.25.
Simon András volt a vendége a SZEMlélek és a Háló 6. vitaestjének, akivel az életvezetésről, annak kríziseiről beszélgettek a jelenlévők.
– Én nem akarok minden áron boldog lenni – hökkentette meg a résztvevőket az alkotóművész a párbeszédes rendezvény kezdetén. Ezzel arra utalt, hogy szerinte sok életpálya azért siklik félre, mert az emberek bármi áron boldogok akarnak lenni. Csak ez számít, ennek a "boldogulásnak" rendelnek alá minden mást, így viszont eltéveszthetik életük igazi célját. Simon András szerint ugyanis az élet igazi célja a szeretet, annak átadása és befogadása. Hozzátette, ő sincs ellene a boldogságnak, örül, ha meglátogatják boldog pillanatok, de nem tartja helyesnek a boldogság öncélú kergetését.
Ez máris egy konkrét válasznak tekinthető a vitaest címében megfogalmazott kérdésre: miért siklanak félre az életek? Művészként azonban András egy másik fontos hozzávalóra is rámutatott, ami nélkül nem nagyon tudunk előre haladni az életben - ez pedig a csend, illetve annak hiánya. Zaj vesz körbe sokunkat, s ha nem így lenne, hát mi magunk kreálunk zajt, nehogy körbevegyen bennünket a csend. Az a csend, amiben rengeteg üzenet van elrejtve, s ami valójában – remélhetőleg pontosan idézzük a művész szavait – a megfogalmazásra váró gondolatok harmóniája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.