Szerző: K. Á.
2017.10.15.
Ha volt nagy francia forradalom, volt nagy orosz is, az 1917-es. Ennél közelebbről datálni csak önkényesen lehetne, a „nagy októberi szocialista” ugyanis, ahogy évtizedeken át szerepelt a kánonban, csak része volt egy hosszabb eseménysornak. Ez a fokozódó káosz, a kavargó anarchia időszaka; a tobzódó erőszaké, az archaikus népi indulatoké, melyre a „forradalom” címkéje csak féloldalasan, erőszakkal ragasztható rá.
De hogyan lehetne akkor leírni az egész világ sorsát befolyásoló történéseket, és mennyire tud ebben a történettudomány elszakadni az emlékezetpolitikai mániáktól? Erről volt szó a Történelemtanárok Egyletének (TTE) éves konferenciáján a Kossuth Klubban.
Bár a szakralizált, iskolai ünnepségekre egyszerűsített novhét sokáig megkérdőjelezhetetlen értelmű drámaként, nagyjából az evilági üdvtörténet csúcspontjaként tálalta a 17-es eseményeket, a rendszerváltás óta zavar van az emlékezeti erőtérben még az oroszoknál is. Ott a szovjet nosztalgiák és a cári-monarchikus rend iránti nosztalgiák elkerülhetetlenül szembekerülnek 1917 kapcsán, de a történelemnek értelmet adni akaró szokásos nagy narratívák máshol is megbicsaklanak. A társadalmi „haladás” beindítója, ha tömeges áldozatok árán is? A rend páratlanul erőszakos lerombolása? Történelmi szükségszerűség? Baleset, egyszeri kisiklás tartós következményekkel, netán szektariánus összeesküvés? Mi az orosz forradalom, és forradalom volt-e egyáltalán, mint azt a bolsevik kánon állította?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.