Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2017.12.15.
Nem mintha a verés elszenvedése bármilyen mértékben is része lenne annak a tevékenységnek, amelyre egy prostituált rákényszerül, de az első tudósítások szerint nem egy kuncsaft támadta meg: a gyilkos ismerte őt, valaha viszony volt köztük. E tekintetben VV Fanni nem különbözik azoktól a „tisztes, polgári” szakmát folytató nőktől, akiket megöl a volt vagy jelenlegi párjuk. A bulvársajtóban és a közösségi médiában kitárgyalt mellékkörülmény eltereli a figyelmet a lényegről: a nőt ölték meg, nem a prostituáltat. Fanni gyilkosa feltételezhetően nem vette tudomásul, hogy a fiatal lány nem akarja a kapcsolatukat. „Szerelemféltésből ölt.” Mennyi mindent elárul a férfiak és a nők társadalmi viszonyáról ennek a tényállásnak a megfogalmazása. Mert hát milyen szerelem az ilyen? És milyen féltés? A rablógyilkosságot valami miatt nem hívják jómódféltésnek.
Azóta kiderült, hogy a gyanúsítottat agresszív emberként ismerik. Korábban más nőkkel is erőszakoskodott, az interneten többeket zaklatott. Az a szörnyű, hogy az ilyen történetekben mindig megmutatkozik egyfajta törvényszerűség. Amikor a leírható jelenségek egymásutánjából biztosan következik valamilyen okozat. Ahogy a természetben. A föld felszíne eltérő mértékben melegszik fel, a meleg levegő felszáll, hidegebb áramlik a helyébe. Törvényszerűség. Ilyen VV Fanni halála is. Egy patriarchális országban, ahol az országos, a munkahelyi, a családon belüli hatalom döntően férfiak kezében van, ahol megtűrt jelenség a férfierőszak, ott tömegével gyilkolják meg a nőket családtagjaik, párjuk, expárjuk. Minden héten valakit – törvényszerűen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.