Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.07.
...Számoljunk. Elnagyoltan, de most elég a nagyságrendi tájékozódás.
Tizennégy éves korig tekinthető a gyermek rácsodálkozónak, amíg még lehet neki olyanokat mondani az őt körülvevő világról, ami új, érdekes és fontos. Elmélyíteni az ismereteket, másképp irányítani az érdeklődését csak akkor érdemes, ha van mire építeni.
Egy tanár egy negyvenöt perces óra alatt (egyelőre vegyük ezt alapul, nem jó, de az végképp messze van, amikor már ezen is lehet változtatni) hány gyerekkel tud úgy foglalkozni, hogy egyikük se üljön kukamód, kibámulva az ablakon? Ha tíz diák van az osztályban, az nagyjából négy percet jelent gyermekenként. Ez nem túl sok, de lehet számolni azzal, hogy ebben a negyvenöt percben az "általánosan lekötött figyelem" számomra nem túl rokonszenves, de szükséges módszerét is alkalmazhatjuk. Tíz-tizenkét gyerek osztályonként. Ha nem tömjük az agyukat fölösleges holmival, elég átlagosan hat tanárral számolni (Kanadában - arról a rendszerről viszonylag részletesek az ismereteim - ennél több van, de maradjunk szerények). A hazai "törvény" szerint 27 a maximális osztálylétszám. Ezt praktikus elérni, mert ha kevesebb a nebuló, kevesebb a napszám is (ezt nálunk a tanárok fizetésének hívják, ki tudja, miért).
Megnéztem a körülbelül ma is érvényes statisztikai adatokat (frisset nem találtam), 800-850 000 ilyen korú gyerek van Magyarországon. És körülbelül 70 000 tanár.
Mit is tetszik akarni csökkenteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.