Szerző: SAJÓ DÁVID
2018.01.24.
Leginkább az ünnepi szezonban feltűnő, hogy már ősztől ellepik az országot (különösen a fővárost) az ilyen-olyan ünnepi koncertek, szimfonikus előadások, musicalek és színdarabok plakátjai. Azonban ha az ember figyelmesen nézi ezeket a reklámokat, elgondolkodhat, vajon miért tud a négy évvel ezelőtt tévés tehetségkutató harmadik helyezettje többezres csarnokban fellépni, ha az év többi napján százfős falunapokon haknizik? Miért van az, hogy ezek az emberek rendre szimfonikusokkal zenélnek? Hogyan lehet az, hogy egy vadiúj magyar musicalt már a bemutatás előtt hónapokkal lefoglalnak egymás után egy tucat előadásra?
Az egész mögött egy borzalmas összetákolt állami kultúratámogatás, és pár olyan cég áll, akik komplett bizniszt építettek fel ügyeskedésre, kiskapukra és a magyar kultúra totális lezüllesztésére. A cikkhez egy tucat iparági szereplővel beszéltünk, de névvel senki sem akart nyilatkozni. Ezekből a beszélgetésekből azonban kikörvonalazódott egy olyan rendszer, amely nem a magyar kultúrát, hanem annak pár szereplőjét segíti óriási pénzekkel...
A sportban ismerjük a rendszert. Egy cég csökkentheti a befizetendő adóját, ha pénzt ad valamelyik látvány-csapatsportnak, például a focinak. Minden érintett jól jár, csak a közös kassza nem: ez az eltérített adó a költségvetésből fog hiányozni. Hasonló rendszer működik a kulturális ágazatban is.
A technikai részletekről cikkünkben még írunk, de most nézzünk egy konkrét példát: egy rendezvényszervező-cég (legyen a neve Tolvajok Fejedelme Koncert Kft.) szeretne csinálni egy koncertet a Budapest Arénába. Férőhelyek szintjén sokféleképpen lehet alakítani a maximum 12,5 ezer férőhelyes Arénát, de vállalható jegyárak mellett 4-5 ezer eladott jegy alatt semmiképpen nem éri meg oda szervezni egy rendezvényt.
KIVÉVE, HA A CÉG EGY KIS TRÜKKÖZÉSSEL RÁSEGÍT A JEGYBEVÉTELRE, ÉS AZ ÍGY - IDŐBEN NÉMILEG ELCSÚSZVA - ZSÍROS TAO-TÁMOGATÁSRA IS SZERT TESZ.
A taót csak úgy lehet lehívni, ha a szervezőcég közhasznú, épp ezért gyakoriak az olyan koprodukciók, amikor popzenészek összeállnak valamilyen szimfonikus zenekarral, utóbbiak koncertjeit ugyanis többnyire ilyen cégek szervezik. Példánkban ezt a receptet követi a Tolvajok Fejedelme Koncert Kft. is, amely összehozza egyik jól bevált fellépőjét, a Tavaly Előtti Tehetségkutató 3. Helyezettjét a képzeletbeli Hungarian Szimfonik Nonprofit Kft. zenekarával egy karácsonyi koncertre.
Az eseményt 10 ezer fősre tervezik, az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy a jegyek átlagára 10 ezer forint, vagyis totális teltház esetén 100 millió forint (mínusz a jegyértékesítő cégek jutaléka) folyik be a szervezőkhöz piaci alapon. Ebből kell kifizetni az Aréna kibérlését, a színpadtechnikát és a reklámköltségeket, ez forrásaink szerint mindösszesen 50-70 millió forint körül összeg, a maradék a fellépők jutaléka és a szervezőcég profitja.
Csakhogy van egy kis gond ezzel a felállással: nagyon keveseket érdekel a Tavaly Előtti Tehetségkutató 3. Helyezettjének szimfonikus koncertje, összesen mondjuk 4 ezer jegyet tudtak eladni, ami még a bekerülési költséget sem fedezi. Ez azonban csak látszólag probléma, ha ugyanis élünk a tao-trükkel, bőven ki lehet hozni pluszba a bulit.
Ehhez mesterségesen jegybevételt kell generálni. A taót az adott rendezvény bevételének 80 százalékáig lehet igénybe venni, vagyis a példánkban szereplő koncert teltháza esetén 80 millió forinthoz lehet így hozzájutni később. Mit csinál tehát a szervező? Megveteti a maradék hatezer jegyet egy vagy több haveri céggel, esetleg maguk a szervezőcég tulajdonosai vásárolnak egy másik cégükön keresztül, majd kiosztják különféle szervezeteknek tiszteletjegy formájában. Ezt hívják "vattázásnak", ezekre a nézőkre használják a szakmán belül a "vattaközönség" kifejezést. Ez egyszeri nagy kiadást jelent a besegítő cégeknek, később azonban, látni fogjuk, ez megtérül nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.