Szerző: Éva28
2018.01.21.
Netán spontán módon alakult ki a dolog? Szerintem az az igazi, a nem-várt, a véletlenül kialakult, az olyan igazi kész csoda tud lenni!
Régen, fiatal koromban, amikor sokat vonatoztam Mád-Budapest viszonylatban, sokszor volt részem ilyenekben. Beszélgetnek még a vonaton az emberek? Orvosi várókban?
Vagy a gyerekkor: amikor megosztunk mindent egymással, amikor nagyon vágyunk egymás társaságára! Nem kell tartani a következményektől, a hibáktól. Persze később, a kamaszkor már necces, de ott is ki vagyunk éhezve a nagy beszélgetésekre. Ez a nagy tanulási időszak.
Társasági összejöveteleken, baráti körökben, születésnapokon, amikor többen együtt töltünk órákat, többször is futottunk bele kellemetlen vitákba, sokszor előjöttek a közéleti témák, amikor valaki aztán beszólt, hogy hagyjuk a politizálást (holott lehet, hogy csak egy óvatlan kórházi élménnyel, vagy a gyerek legutóbbi iskolai dolgaival indult a beszélgetés, aztán…). Ha belegondolunk abba, mit is jelent a szó, hogy ’politizálni’, akkor gondoljunk arra, hogy nem csak a pártpolitika számít annak (ki melyik táborhoz tartozik és kiben hisz, kire szavaz, kiket tekint fő-ellenségeknek), de már az is politika, hogy ki javítja meg az utat, ki tartja fenn az iskolát, dönt a tantervről, az iskolaigazgató személyéről, miből legyen villanyáramunk és mennyit kelljen fizetni érte, sőt az is, hogy épüljön-e bevásárló központ valahol, vagy sem. Jó, ha ezt tudatosítjuk magunkban. De most tényleg hagyjuk a politikát…
Szóval, vissza a kiinduló témához: milyen gyakran van részed ilyen és hasonló beszélgetésekben? Ha igen, akkor mi a fő téma? Mindig más? Vagy van valami állandó keret, ami ezt biztosítja? Mondjuk valami klubszerű program? Olvasóklub, női kör, családi klub, társasjáték kör, kártyás, vagy vallási közösség, civil egyesület (jaj, ez már megint politika szagú, bocsánat…)?
Vagy a munkahelyed szolgál terepül a változatosabb témák kibeszéléséhez? Akkor nagyon szerencsés vagy! Ezek szerint belefér az időbe, nyitott kollégákkal vagy körülvéve és van igényetek arra, hogy meghallgassátok egymás. Becsüljétek meg!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.