Szerző: BARADLAI DÁVID
2018.03.29.
Aki még nem lőtt hajtásban varacskos disznót Afrikában, az nem vadász, pörögtek a sztorik a hosszú asztalnál vacsora közben. Az asztal sarkánál húztam meg magam, három órája nem szólt hozzám senki, tájidegen jelenségként méregettek. Láthatóan összeszokott társaság szervezett hajtást egy észak-magyarországi megyéhez tartozó vadászterületen. Baradlai doktor vadászkalandjai Magyarországon.Eredetileg hajnalra akartam leérni, a vadászat kezdetére, de előző nap nagyon leszállt a köd, rátelefonáltam a szervezőre, esetleg akad-e szállás úgy is, hogy nem foglaltam – bíztatott, hogy biztos akad majd.
A vadászházat amolyan Jancsi és Juliska útvonalon, egysávos szerpentinen találtam meg a hegyekben, hosszas kóválygás után, mindenesetre jól döntöttem, hogy délután elindultam. A vadászlak házinénije kicsit méregetett, majd megkérdezte, zavar-e, ha egy szerbbel alszom egy szobában. A szobatársam, mint később kiderült, egy vajdasági magyar srác volt.
A semjén-lázári értelemben vett vadászkörökbe hosszas dörgölőzés után lehet csak bekerülni, az általam látogatott hajtások viszont a magyarországi vadászkalandok alsó széle közepét jelentik. Nagyjából 30 és150 ezer forint között mozog egy hajtás ára.
A 30 ezret nagyon idézőjelesként írom. Korábban az unokatesómat megtalálta egy nógrádi vadásztársaság egy harmincas ajánlattal. Az egyik első vadászélményként nem tudtuk, mire számítsunk. Reggel hatra odaszáguldottunk a megbeszélt helyre. Kaptunk egy térképet, beszámozva, nyilakkal, majd sorshúzás következett, kit hová állítanak fel. A nyilak a hajtás irányát jelölik ilyenkor. Utána számokként szólongatják a vadászokat, ki melyik kocsihoz kerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.