AZ INGYENEBÉD A LEGDRÁGÁBB

168 ÓRA ONLINE
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.05.17.

...A közvélemény..., mivel afféle ingyenpénznek tekinti a milliárdos támogatásokat, jószerivel csak a vállát vonogatja, ha szembesül a támogatási összegek rendszerszintű pazarlásával és lenyúlásával. Mivel az emberek tudják, hogy nem az ő jövedelmükből levont adóforintokról van szó, azok sorsa sem igazán foglalkoztatja őket. Nem sokakat zavar, hogy a pénzt, amely az ország felzárkózását, modernizációját segíthetné, a kormány ostoba presztízsberuházásokra és elsősorban saját politikai, megbízhatósági szempontjai alapján kinevezett új burzsoáziájának hizlalására költi.

És láthatóan az uniós országok vezetőit sem igazán foglalkoztatja, hogy saját állampolgárainak adóforintjait mire költik a támogatott országok kormányai. Pedig kétlem, hogy volna olyan uniós állampolgár, aki saját jószántából arra szánná adóját, hogy abból Orbán Viktor családja és feltételezhető strómanja, Mészáros Lőrinc gazdagodjon. Az adományozó országok elitjének közönyét persze magyarázza, hogy a támogatásból születő beruházások elsősorban számukra teremtenek piacot, hiszen – gyakran túlárazott megrendelések formájában – a milliárdok nem elhanyagolható része visszaáramlik hozzájuk.

Ha pedig valami annyira üvöltő disznóság történik, hogy már az unió csalás elleni hivatala, az OLAF sem fordíthatja el a fejét, akkor a gyanús ügy dokumentációját átadja a hazai ügyészségnek felderítésre. Viszont ha az ügyészség valóban fel akarná tárni ezeket az eseteket, akkor nem is lenne szükség az OLAF-ra. Így azután nem véletlen, hogy a nyomozásra átadott anyagok döntő többsége a fiókok mélyén végzi.

Magyarországon már a rendszerváltást megelőző évektől végzünk közvélemény-kutatást arról, hogy mit gondolnak az emberek az ország társadalmi-gazdasági berendezkedéséről. Tizennyolc állítást sorolunk fel, és ezek közül egy van, amellyel kapcsolatban a vélemények szemernyit sem változtak. Az állítás így szól:

„Magyarországon csak az ügyeskedők és a jól helyezkedők jutnak előre.” Ezzel a kijelentéssel a rendszerváltás előtt éppen úgy a lakosság négyötöde értett egyet, mint napjainkban.

Azt jelzi ez, hogy az új politikai, gazdasági viszonyok jottányit sem változtattak az egyéni előrejutás esélyeinek megítélésén. Ebben szocializálódott az elmúlt évszázadban generációk sora, és így látják ezt a ma itt élők is. Ennek a mentalitásnak és az ezt övező morális nihilnek a csúcsra járatásához járultak hozzá igazából az Európai Unió támogatásai.

ITT OLVASHATÓ