MINDENRE ORBÁN A VÁLASZ - AKI KRITIZÁL, AZ ÁRULÓ A NER-BEN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANN
2018.06.15.

„Mi valóban a tábor részének tekintjük magunkat, ha úgy tetszik, fideszesnek, csak épp igyekszünk következetesek maradni korábbi önmagunkhoz” – vallja Borókai Gábor. A mégis kilátástalan helyzetbe került Heti Válasz főszerkesztője nem ezzel a kijelentésével lett olyannyira árulóvá, hogy miközben a múlt héten a nemzeti összetartozásról hallgattunk kormánypárti szónoklatokat, a Válasz vergődésében sokan lelték és lelik örömüket a jobboldalon. Hogyan válik nemzeten, vagyis NER-en kívülivé az, aki kritizál?

A szólás- és véleményszabadság, sőt lényegében a liberalizmus jelmondataként ismerjük: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Persze a régi vágású kereszténydemokráciában nem éppen illő semmi, amit liberálisnak mondanak, ami valójában ma annyit tesz: legalábbis elfogadó vagy szolidáris másokkal. Ezért is eshetett úgy, hogy egyetlen nap alatt a liberális média jelző és az azzal járó valamennyi szitok és átok rám zuhant, pedig csupán arról érdeklődtem különböző gondolkodó – értsd: író-olvasó – jobboldali embereknél, hogy a polgári oldalnak vajon miért is csípte, csípi a szemét annyira a Heti Válasz. Hiszen a hivatalos közlés alapján a Válasz megszűnésével eltűnik a mérsékelt hangnem a konzervatív oldalon, az, amely még megengedett magának valamiféle kritikai hangot is. És az újságíró-társadalom egy része, így a 168 Óra szerkesztősége is szolidáris a kollégákkal, akiknek a csődeljárás három hónapja alatt kell elhelyezkedniük egy telített, szűkülő, szűkölködő, totálisan kiszolgáltatott, sőt megsavanyodott médiapiacon. Mások meg nem szolidárisak. Egyénnel, lappal, de főként szerkesztőséggel sem. Sőt a – magukra használják e kifejezést – kormánypárti sajtó „művelői” kifejezetten örülnek a fejleményeknek.

Az egy dolog, hogy amikor fullasztják a Klubrádiót, amikor kivonják az állami hirdetést a kritikus orgánumokból, amikor felszántják a hatalomveszélyes Origót, szétzúzzák a Népszabadságot, tehát a magukat függetlennek tartó és nevező lapok és szerkesztőségek elhallgattatásakor, sőt elhallgattatásán csámcsog mindenki, aki e műhelyek kihalásától több állami hirdetést, jobb pozíciót, netán munkahelyet, de leginkább csöndet és önigazolást remél. A Heti Válasz azonban aligha illik ide, sőt még az irányt váltott Magyar Nemzet vagy épp a Lánchíd Rádió sorába sem, ennek a hetilapnak a bűne kevéssé tűnt tartalminak, mintsem inkább önmagában annak: Simicska Lajos tulajdonában maradt.

Különbséget érez a kormányellenesnek mondott és az úgynevezett óvó vagy konstruktív kritikát megfogalmazó média kormányzati megítélésében Borókai Gábor is. A Heti Válasz főszerkesztője szerint a 168 Óra vagy más független médiumok a kormány felől nézve kevésbé látszanak veszélyesnek, mint a belső kritikusok...

ITT OLVASHATÓ