Szerző: TAMÁS TIBOR
2018.09.02.
Kína akkor már évek óta küzdött a japánok ellen. A lengyelek megtámadása után hadat üzent Nagy-Britannia és Franciaország, a Szovjetunió pedig eleinte Hitler oldalán kapcsolódott be a rablóháborúba. Csak Adolf mohósága sodorta 1941-ben Sztálint az antifasiszta szövetség oldalára.
Újra sötét felhők gyülekeznek
2018-ban aktuálisabb az emlékezés, mint 1945 óta bármikor. Mintha nem tanultunk volna több tízmillió ember halálából. Sokáig úgy látszott, az európai demokráciák örökre megértették, micsoda borzasztó ragály a nacionalista gyűlölködés és a rasszizmus.
A hajdani tengelyhatalmak egyikét, Olaszországot egyre nagyobb aggodalommal figyelhetjük – és sajnos Németország, amelynek társadalma hosszú utat tett meg a felelősség elvállalásáig és a múlttal való szembenézésig, éppen ezekben a napokban mutatja annak jeleit, hogy egyre többen akarják elfelejteni a nehéz tanulságokat.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Magyarország illiebrális rezsimje megint a rossz oldalon vitézkedik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.