Szerző: HONT ANDRÁS
2018.10.31.
Sóher csel a délceg ellenálló. Aput kiütik a kocsmában, ezt követően hazatántorog, és üvöltve közli, hogy mindenkit megfenyített, csakúgy menekült előle a vendéglátóipari egység úri közönsége, s hőstette bizonyságaként végigveri közeli hozzátartozóit. Illetve nem is. Nem ez a jó analógia. Aput előállítják kapcsolati erőszakért, de néhány aggódó pedagógus megfigyelésén és bizonytalan fültanú beszámolóján túl mást nem tudnak ellene fölhozni. Apu így hazatér, a hivatalos procedúrát a családot ért támadásnak minősíti, a trauma földolgozására (ivás) és a későbbi támadások elhárítására elszedi az asszony fizetését, a terrorizált nőt odaállítja az ijedt gyerekek elé monológot tartani, hogy apu a legjobb családfő a világon, végül az egész famíliát kizavarja a gangra, hogy fennhangon hirdessék: milyen idilli állapotok uralkodnak náluk.
Évek óta a családon belül erőszak e sajátos ritmusa határozza meg belső viszonyainkat. Áldozatai vagyunk egy mindent maga alá gyűrő, magát örökérvényűnek tekintő és örökérvényűségéért bármire képes hatalomnak, amelynek ha ezt szövetségesei és finanszírozói a szemére vetik, a mi pénzünkből magyarázza el nekünk, hogy valójában minket ért bírálat. Szabály az, hogy nincs szabály. Idén már azt a dadaista duplacsavart is megengedték maguknak, hogy a kormány tevékenységét kritizáló Unió elleni szeánszra az Unió pénzén vásárolt kisbuszokkal utaztassák a közönséget. A pofátlanság ilyen, monumentális megnyilvánulásai előtt a hatalom ellenfelei csak állnak bénultan és ámulnak bávatag, abban a – ki tudja, miből táplálkozó – hiszemben, hogy ennek az egésznek egyszer vége lesz.
Burány Sándor pedig tart egy sajtótájékoztatót a kőbányai szopófantomról.
Vannak pontos mondatok, nem árt őket megismételni. Ez is ilyen: „az EU a leghelyesebben talán akkor cselekedne, ha hagyná a fenébe a vesződést a hetes cikkely szerinti eljárással, és Magyarországot nemes egyszerűséggel visszaminősítené a vicckategóriába”. Mert mit mondjunk mást a büszke és erős országról, amelyik fennen hirdeti, hogy nem hagyja, hogy egy öregember és egy mit sem sejtő város … ööö… mit is csinál? … mindegy, a lényeg, hogy nem hagyjuk. Ahogy azt sem, hogy az iszlám elfoglalja a keresztény Európát, miközben legnagyobb cimboráink egyike egy iszlamista diktátor. Ez nem okoz fennakadást, és az sem, hogy szemrebbenés nélkül oktatjuk ki azokat, akik eltartanak minket. Az eltartás persze erősen különböző színvonalon történik, az ország nagy többsége elégedetten vegetál különösebb perspektíva, de – így hiszi – különösebb kockázat nélkül. Ha a román minimálbérnél is kevesebből, akkor annál is kevesebből. Ami persze rágalom, az ellenséges erők rémhírterjesztése, mi több: féknyúz – írja meg azonnal kormánypárti Origo. „Ja, ha féknyúz, az más, olyan ország amúgy sincs, hogy Románia, legfeljebb a Juncker szerint” – söpör végig a megkönnyebbülés a magyar ugaron, ami után a közmunkás krajcár is kedvesebben kuncog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.