Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.11.13.
Egy kedves vidéki ismerősömnél üldögéltünk, azóta már nem tartjuk a kapcsolatot. A kedélyes kávézás után inni akartam a csapvízből. Nem javasolta. A házigazda azzal az ostoba „de hiszen mindannyian tudjuk” arckifejezéssel mondta el végül, amikor könyörögve kértem, adjon magyarázatot, hogy „azok” még most is mérgezik a vizeket, most épp a gyógyszerlobbival a hátuk mögött pakolják bele a sok hormont, hogy rákosak legyünk, ők meg ezen dagadtra keressék magukat.
Állok a piacon sorban, a mögöttem lévő úr megszólít, hogy kiokítson. Hogy tudom-e, Putyin zsarolja OV-t, ott vannak Moszkvában az akták.
Másik ismerősöm hozza a nagy hírt, hogy megvan a megfejtés, miért tarja a szeretett vezető X-et még mindig helyzetben: az eltitkolt gyermekét az neveli, így X támadhatatlan. Előtte meg évekig az az elmélet járta, hogy bizonyos színésznő a kedves úr szeretője volt, ezért a szerepek, stb, stb.
És ez csak három-négy eset, három különböző pártpreferenciájú embertől.
Megfigyeltem, a „balosok” hajlamosak azokat a konteókat elhinni, melyek a másik fél morális oldalát kezdik ki. Alighanem azért, mert a morál, mint kérdés, az erkölcsi felülállás érzete a legfontosabb kapaszkodóik egyike: vesztes pozícióban ez a mentsvár.Hogy mi legalább tisztesség és egyenesség dolgában előrébb vagyunk.
A vízmérgezősök – akik amúgy súlyos migránsozók is egyben – a kormány nagy barátai. A piaci suttogóról csak feltételezéseim lehetnek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.