ADVENT 3.0

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: rb
2018.12.17.

Nálunk csak egy gyertyát volt idő meggyújtani eddig, mert egy hete vasárnap és most vasárnap is a Kunigunda utcában voltam. Ezen két alkalmon kívül másik 4 napon fagyott el csontig a lábam a Kossuth téren, pedig szívesebben borozgatnék itthon valami lágy jazz zenét hallgatva. Leírom a tegnapom, hogy lássa mindenki milyen is a családok évében Advent harmadik vasárnapján egy budapesti nőnek 2018-ban.

Kitakarítottam és kimostam itthon. Felöltöztem melegen és elindultam 14:30-kor a Hősök terére a belvárosból. Az Oktogonnál már véresre törte a csizmám a sarkam, ami ugyan meleg, de ahogy kiderült, nem alkalmas a hosszas gyaloglásra, csak a síparadicsomok hüttéiben ülve történő puncsozgatásra. Leültem egy padra, lehámoztam magamról, zsebkendőt dugtam a sarkam és a zoknim közé és mentem tovább. Miután szemből érkeztem az Andrássy útról, így az első sorokba álltam be. Közvetlenül előttem együtt lobogott a liberálisok, az MSZP, DK és Jobbik zászlója… Hihetetlen látvány és nagyon jó érzés volt.

Elindultunk. A szüleim (70 és 73 évesek) a Nyugati térnél csatlakoztak a tömeghez. G-Ras szuper hangulatot teremtett a “Hasta la vista Mr. Prime Ministra!” nótájával. Felszólalt a szakszervezetek képviseletében a VDSZ elnöke Székely Tamás (személyes nagy kedvencem lett már elmúlt hét szombaton), aki a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökeként mondott lelkesítő, dühös, összeszedett, jól érthető beszédet újra. Elhangoztak felszólalások ellenzéki politikusnőktől és Szepesházi Péter lemondott bírótól. Donáth Anna beszéde után közvetlenül körülöttem sokan (minimum húszan) színes füstbombákat gyújtottak meg és emeltek a magasba, ezzel kifejezve szolidaritásukat Annával (Akit, egy ilyen pirotechnikai eszköz felemelése után szedtek ki a tömegből csütörtökön este, majd tartottak fogva reggelig), valamint a véleményüket a rendőri túlkapásokkal kapcsolatban. Hajnal Miklós a Momentum szóvivője megkérte a tömeget, hogy menjen velük a Kunigunda utcába az MTVA épületéhez, ahol Hadházy Ákosék a petíciójukat szeretnék beolvastatni. Jézusom – gondoltam – az nagyon messze van gyalog! Kizárt, hogy a már összefagyott emberek elsétáljanak odáig…

Tévedtem! Éljen! Özönlöttünk át a városon, ha kellett megálltunk és bevártuk a lassabban haladókat. Az ablakokból telefonnal világítottak, integettek, biztattak a lakók, amerre csak elhaladtunk. Én csak egy embert láttam, aki a középső ujját felemelve, ütemesen mutogatott felénk. A tapasztaltak alapján teljesen igaz volt amit skandáltunk – “Mi vagyunk a többség!”. Jött a hír “A jobbikosok csatlakoznak hozzánk, elindultak a Kunigunda utcához.” Mindenki sikított, fütyült, tapsolt örömében. Hihetetlen érzés volt, ahogy a vegyes, eltérő ideológiai nézeteket valló tömeg felfogta, hogy itt most közös a cél...

ITT OLVASHATÓ