AKIK VESZÉLYEZTETIK A CSALÁD INTÉZMÉNYÉT

MÉRCE
Szerző: TURI TÍMEA
2018.12.31.

Akik egyedül vannak, mert így döntöttek. Akik nem döntöttek róla, de így alakult. A férfiak, akik egyedül maradtak a gyerekkel, miután egy váratlan betegség elragadta a feleségüket. A nők, akik megözvegyültek, mert a férjük autóbalesetet szenvedett, és a hűség erősebb volt, mint az új család alapításának vágya.

Akik kidobták a férjüket, mert nem tudtak megbocsátani nekik egy végzetesnek ítélt tévedést. Akik foglalt emberrel kezdtek viszonyt, akik évtizedekig hitegették őket, hogy majd, majd jövőre, együtt, új életet kezdenek. Akik terhesen tudták meg a születendő gyermekük apjától, hogy bocs, de már van egy családom, ne találkozzunk többet.

A férfiak, akik noha szerettek volna gyereket, de egy olyan nő mellett köteleződtek el, aki nem tudott vagy nem akart gyereket vállalni, így egy spermabankba mentek donorként, és soha nem ismerték meg az utódaikat. Az egykor házasok, akik beleszerettek valaki másba, az apa is, az anya is, és a legnagyobb egyetértésben különváltak, miután a gyerekek dupla gyerekszobát kaptak, két külön házban.

Akik a cölibátust választották. Akiknek nem lehet gyerekük, és nem mernek örökbe fogadni. Akik szeretnének örökbe fogadni, de még mindig a várólistán vannak. Akik idős, beteg szüleik gondozásának szentelték a fiatalságukat, és nem volt idejük az önálló családalapításra. Akik nem voltak képesek elköteleződni, mert rossz, nehezen feldolgozható tapasztalatik voltak a gyerekkorukból. Akik a függetlenségükben találták meg a biztonságukat. Akik a saját nemükből választottak párt, és hiába szeretnének hivatalosan is teljesértékű és -jogú család lenni, nincs erre jogi lehetőségük.

Konzultál a nemzet a család védelméről, és végiggondoltam, mit látok magam körül, mik és kik veszélyeztetheti a családot. Milyen élethelyzetek? Családban élni döntés eredménye. De nem elég a döntés: megfelelő lehetőségek és körülmények is kellenek hozzá.

Nekem például van társam – ellenkező nemű –, akivel hivatalosan össze vagyunk házasodva, van gyerekem, munkám, rendezett a lakhatásom, nincs miért szégyenkeznem, nem vagyok a rendszer ellensége. Pontosabban szégyenkezni mindig van ok: ha mást szégyenítenek meg, az is érezhet szégyent, aki ennek tanúja.

Vajon a konzultációnak álcázott egyirányú kommunikáció és a plakátok, amelyek most országszerte a szülővé válás kalandját hirdetik, hány ember szívét töltik el melegséggel? Hány kétkedőt lendítenek a családalapítás irányába? Hány sikertelenül kísérletező gyomrát rántják görcsbe? Hány máshogy alakult és alakuló életet töltenek el szégyenkezéssel? A konzultáció azért zavarba ejtő, mert a mindenkiben ott szunnyadó kétségeket fordíthatják váddá és önváddá...

ITT OLVASHATÓ