Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2019.01.25.
„Az a szomorú valóság, hogy a lányok és az asszonyok világszerte továbbra is naponta szembesülnek a hátrányos megkülönböztetés megaláztatásával, zaklatással és gyakran erőszakkal is. Az államok 90 százaléka valamiképpen korlátozza a nők gazdasági tevékenységét” – írta a The Economist című brit hetilap évkönyvében Christine Lagarde.
A Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója a Nyitott jövő elnevezésű rovatban fejtegette, mekkora kockázatok rejlenek abban, hogy növekednek az egyenlőtlenségek, és hogy mekkora gazdasági haszon származna abból, ha igazságosabb volna a világ.
Egyfelől azzal példálózott, hogy 1980 óta a leggazdagabb 1 százalék globálisan kétszer akkora mértékben profitált a növekedésből, mint az alsó 50 százalék, amit riasztó folyamatnak tart. Másrészt azt hozta fel, hogy például a bankok vezető testületeiben csak minden ötödik igazgató tartozik a női nemhez, a pénzügyi vezérigazgatóknak pedig csupán a 2 százaléka, holott a különböző nézőpontok megjelenítése a döntési fórumokon a kockázat mérséklődésével, nagyobb stabilitással, több haszonnal jár.
A Lehman Brothers összeomlásának tizedik évfordulóján, tavaly szeptemberben pedig azzal a korántsem tréfának szánt utalással került a világlapok címlapjára, hogy ha a csődbe jutott vagy csalárdul csődbe vitt befektetési bank Lehman Sisters lett volna, ma más lenne a világ.
Akár jelképes fordulatnak is tekinthető, hogy Lagarde azt a Dominique Strauss-Kahnt váltotta az IMF élén, aki szexuális kicsapongásaival vált hírhedtté, majd nemi erőszakkal is meggyanúsították, és arra kényszerült, hogy lemondjon; bár végül valamennyi vádat megúszta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.