Szerző: Városi Kurír
2019.01.28.
Három példa arra, hogyan bánik a kormány a gyerekekkel, ha azok történetesen menedékérők.
1) Egy kerekesszékbe kényszerített kislányt tol végig az éles, fehér murván az édesapja a forró nyári napon. Sehol egy fa, ami árnyékot nyújthat. Rámpa nincs, a zuhanyzóhoz a kezében kell bevinnie és megmosdatni lányát. A magas szögesdrótok mögött hivatalnokok és rendőrök nézik tétlenül a család szenvedését. Pedig az emberi tisztesség mellett a strasbourgi bírósági végzése is kötelezi őket, hogy javítsanak a család körülményein. Csak a magyar bíróság ítélete szabadítja ki őket a szögesdrótok mögül. Fél év után.
2) Egy szüleitől elszakadt fiú áll kétségbeesetten az éjszakában. Telefonját egyenruhások törték össze, és őt magát visszakényszerítették a határzáron. Eddig azt hitte, útja a béke és biztonság földjére vezet.
3) Két kisgyerek riadtan kanalazza az ételt a szigorúan vizslató tekintetektől kísérve. Egyedül vannak, szüleiket a drótkerítés másik oldalán kellett hagyniuk, nekik nem engedték, hogy aznap ebédeljenek. A gyerekek szeretnének ételt vinni éhező szüleiknek, de nem engedik nekik. Nem szabad, papírt is kaptak róla, értsék már meg! A gyerekek sírnak.
és a kormány nemzeti konzultációval kedveskedett nekik. Tudjuk jól, elviselhetetlenül sok mai történet szól megalázott, kitaszított, a jó élet reményétől megfosztott magyar gyerekekről. Történetesen ez a három történet nem az ő reménytelenségükről ad most hírt, hanem olyan üldözött gyerekekről és szüleikről, akik Magyarország segítségét, védelmét kérték, de embertelenséget, megalázást, éhezést és erőszakot kaptak helyette.
(forrás: Magyar Helsinki Bizottság)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.