Szerző: SZALMA IVETT
2019.02.14.
Az 1990-es években az egész kelet-európai régióban visszaesett a gyermekvállalás, aminek a hátterében hasonló okok húzódtak meg. A rendszerváltozás képlékennyé tett egy csomó, korábban biztosnak hitt keretet az egyéni életútban, erre volt példa a munkanélküliség megjelenése. A bizonytalan környezetre adott természetes válasz, hogy az ember kivár a fontos döntések meghozatalával, amíg tisztulnak a látási viszonyok. A potenciális szülők, ahelyett, hogy belevetették volna magukat a családalapításba, befejezték az iskolát és tapasztalatot szereztek a munkaerőpiacon, és csak ezek után kötelezték el magukat. A gyerekvállalás jellemző ideje inkább a 20-as éveik végére vagy a 30-as éveik elejére tolódott, szemben az előző generációval.
Nagyon sokszor a gyermekre vágyók egyszerűen addig halasztják a gyermekvállalást, amíg kifutnak a gyermekvállalás biológiai idejéből, és véglegesen gyermektelenek maradnak, vagy pedig kevesebb gyermekük fog születni, mint amennyit eredetileg terveztek.
A gazdasági bizonytalanság negatív hatása mellett az értékek változása is hatással lehetett a megváltozott demográfiai mintázatokra. A fokozódó bizonytalanság mellett ugyanis a lehetőségek száma is emelkedett a rendszerváltást követő időszakban. Például megnőtt a továbbtanulók aránya, a fiatalok előtt megnyílt a lehetőség, hogy külföldi egyetemen vehessenek részt részképzésen, illetve az sem ritka, hogy már külföldön kezdik meg a felsőoktatási tanulmányaikat.
Az egyetem elvégzése után vagy esetleg már közben lehetőségük van karrierépítésre vagy éppen annak megszakítására. Például mert hosszabb időt szeretnének eltölteni egy egzotikus helyen, vagy csak egyszerűen utazgatni a világban és élményeket gyűjteni.
Így a gyermekvállalás megszűnt az önmegvalósítás fő formájának lenni, mindez pedig kevésbé vonzóvá teszi a szülőséget a mai fiatalok körében. Habár itthon még mindig kisebbségben vannak a tudatosan gyermektelenek, az arányuk lassan növekszik.
Igen ám, de a gyermekvállalás halasztása és a lehetőségek számának emelkedése nem ad teljeskörű magyarázatot a statisztikákra. A svéd vagy a holland nők például tovább várnak az első baba megszületésével, az önmegvalósítási lehetőségeik pedig feltehetően hasonlóan sokrétűek (ha nem sokrétűbbek), mint a magyar nőkéi, mégis több gyermeket szülnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.