Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.02.21.
A politológus, alkotmányjogász korábban baráti viszonyban volt Orbánnal, s mint most elmondta, a későbbi miniszterelnök a kilencvenes évek elején mélységes csalódottsággal nézte az MSZP erősödését. Borúlátása beigazolódott: az 1994-es választáson taroltak a szocialisták, míg a Fidesz épp hogy csak bejutott a parlamentbe. Tölgyessy emlékezete szerint mindez annyira megviselte Orbánt, hogy egy ideig még focit sem nézett, csak jéghokit. Mély depresszióba esett, de aztán magához tért, és megkezdte a Fidesz elterelését a nyugatos irányról.
Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című írása jut az ember eszébe. A már öregedő író elképzeli, amint hajdani önmagával, a nagy és nemes célokért küzdő naiv, romlatlan fiatalemberrel találkozik. Számon kéri rajta az egykori tisztaságot, a lelkesedést, a világmegváltó romlatlanságot.
Azt, hogy miként sáfárkodott a tálentummal.
Orbán Viktort nem fenyegeti az a veszély, hogy egykori önmagával szembesüljön. Ha netán néha bele is gondol ilyen dolgokba, másként emlékszik mindenre. Jó lehet neki: boldog, kegyelmi állapot. Nem emlékszik már a valamikori, ízléstelenül harcos istentagadóra, aki az általa példaképnek hazudott Antall József kereszténydemokratáinak parlamenti felszólalásakor „Csuhások, térdre, imához” bekiáltásokkal szórakoztatta képviselőtársait. Nem emlékszik már az egykori fiatalemberre, aki társaival együtt kivonult az ülésteremből, amikor Jeszenszky Géza, az Antall kormány külügyminisztere – később az Orbán-Torgyán kormány washingtoni nagykövete - azt találta mondani, hogy csak a kormánypártok képviselik Magyarországon a keresztény értékeket.
Ezzel az egykori fiatalemberrel kínos lenne szembesülnie a mára középkorúvá pocakosodott Orbánnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.