OLASZORSZÁG MEGTANÍTOTT LÉLEGEZNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.03.07.

Az egyik leginkább zavaró sztereotípia a magyar határátkelőkkel kapcsolatban, hogy alantas munkát végző, hónapos szobákban kuporgató emberekről van szó. Nyilván akad ilyen is, de a külföldön élő magyarok között vannak olyanok is, mint például Hanna, aki tényleg a (nem is akármilyen) álmát valósítja meg egy kifejezetten izgalmas szakmában.

„Hannának hívnak, egy 27 éves magyar lány vagyok, és lassan öt éve élek Olaszországban. Régóta olvasom a Határátkelő blogot, és úgy döntöttem, megosztanám itt az olasz életemet.

Budapesti vagyok, egy többgenerációs építész-családba születtem – ennek ellenére, vagy pont ezért soha nem akartam építész lenni. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanultam látványtervező (díszlet- és jelmeztervező szakon), a képzőművészet, a film, a tánc, a színház, a zene, az irodalom mindig is érdekelt, kicsi korom óta.

Nagy csalódás volt számomra a Képző, de megtanított harcolni, leginkább kiállni az ötleteimért és önmagamért. Nem találtam a helyem és szerettem volna külföldre menni tanulni.

Jelentkeztem az Erasmus-ösztöndíjra és Berlint jelöltem meg, amit az utolsó pillanatban lemondtak, de felajánlották helyette Milánót. Én akkor már ott tartottam, hogy csak el innen, de bárhova, és bár nem beszéltem olaszul, belevágtam. Tehát tulajdonképpen véletlenül kerültem Olaszországba és eddigi életem legjobb véletlen eseménye volt.

Milánóban kinyílt számomra a világ

A Balatonnyi léptékű magyar valóság után itt egy tengerbe lehetett fejest ugrani. Fél évig az Accademia delle Belle Arti di Brera-n tanultam (szintén díszlet- és jelmeztervezést), majd úgy döntöttem, hogy maradok még fél évig.

Elhalasztottam otthon a diplomafélévemet, és egy milánói díszlet-kivitelező műhelyben kerestem magamnak munkát, mert bár Milánó csodálatos város, de nagyon drága...

ITT OLVASHATÓ