Szerző: jotunder
2019.03.05.
Lehet, hogy Orbánnak súlycsoportot kell váltania. Az egyik lehetősége az, hogy elszakad a konzervatívoktól és fullba fasizálja Magyarországot. Ez nagyon kockázatos. Ha egy nap egy megerősödött francia liberális elnök és egy német konzervatív kancellár elérkezettnek látja az időt arra, hogy stabilizálja Európát, akkor nagyon útban lehet egy közép-ázsiai despota a Kárpát-medence kellős közepén. Annak azért kellemetlen élettani hatása is lehet.
Van egy másik lehetőség.
Nem kér bocsánatot senkitől nyilvánosan (ezt követeli tőle Weber), de világosan jelzi, hogy irányt vált. Felhívja Junckert, elviccelődnek egy kicsit, és lezárja a Brüsszel elleni őrjöngést. Aztán két újabb hívást bonyolít le. Először Michael Ignatieff CEU-rektort hívja fel, aztán Lovász Lászlót.
Lassan, de határozottan átalakítja a kormányt. Előszöris (majdnem) minden vállalhatatlan idiótát elhajt a halál faszára, hogy a politikatudományban szokatlan kifejezéssel éljek. Kinevezi Prőhle Gergelyt külügyminiszternek, fontos kormányzati szerepet ajánl fel Navracsics Tibornak, és meghívja pár régi kultúrkonzi miniszterét a kormányba. Részben egy állami holdingra, részben egy FIDESZ-től nemtávolira hagyja a lopott cuccot Mészáros Lőrinc, majd érdemei elismerése mellett visszavonul kecskét legeltetni Simicska mellé. Igen, a Tiborcz István-problémát is rendezni kell. Mussolini vejét Gian Galeazzo Ciano-nak hívták. Ez csak egy történelmi tény, nem is tudom miért jutott eszembe. A Rogánt kirúgja, a Habony marad, sajnos, valakinek maradnia kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.