Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.04.17.
- Nem kizárt, hogy Orbán a választások után még hangosabban fogja szidni az uniót, mint idáig
- Az alapjogok magyarországi, lengyelországi és romániai korlátozása is bizonyítja, hogy a legnagyobb veszély belülről leselkedik a jogállamra, mert csak a demokráciák tudják tönkretenni a demokráciát, mondja Theo Sommer
Der Standard
A ZDF német közszolgálati tévé ma este ¾ 11-kor dokumentumfilmet sugároz arról, hogy magyar, román és cseh politikusok miként sikkasztják el az EU pénzét. Az összeállítás szerkesztője úgy foglalja össze tapasztalataikat, hogy mindhárom országban aláássák az alapértékeket, a demokratikus pilléreket, méghozzá részben uniós forrásokból. Merthogy egyes vezetők a brüsszeli támogatásokat zsebre teszik, környezetüknek juttatják, illetve saját hatalmuk bebetonozására használják fel. A „Megkönnyített csalások – miként szivárognak el Kelet-Európában EU-alapok” című tényfeltáró műsor bemutatja, hogy Orbán, Babis és Dragnea csak pénzt akar Brüsszeltől, arra azonban már nem tart igényt, hogy az beleszóljon a dolgaiba. És összesen 150 milliárdról van szó, miközben az uniós Csalás elleni hivatalnak, az OLAF-nak csupán 200 embere van.
Magyarországon úgy írnak ki közpályázatokat, hogy azokat csakis Mészáros Lőrinc cégei nyerhetik meg. Az oligarcha milliárdos el is árulta, hogy a vagyonát a jó istennek és Orbán Viktornak köszönheti. Így lett egyszerű gázszerelőből az ország leggazdagabb embere. Majd felvásárolt egy sor, kormányellenes lapot, hogy azokat a hivatalos vonalra állítsa rá. Másik eklatáns példa a nemzeti vő volt cége, az Elios, amelynek ügyében az unió hiába küldte el a bizonyítékokat Budapestre. A német újságíró azt mondja, a szubvenciók turbóként hatnak a visszaélésekre. És egyes vezetők folyamatosan megtagadják azt a kötelezettségüket, hogy számot adjanak dolgaikról. Mert a pénz, az kell nekik, de az már nem, amit sajtószabadságnak, független igazságszolgáltatás vagy éppen esélyegyenlőségnek nevezünk.
EU Observer
Az európai zöldek két strasbourgi frakcióvezetője felveti, hogy az eddiginél hatékonyabb eszközöket kell alkalmazni, ha valamely tagállam megsértik a jogállamot. Merthogy Ska Keller, illetve Phillip Lamberts szerint Budapesttől Varsóig, Bukaresttől a máltai fővárosig szakadozik az az értékháló, amely összetartja az uniót. Magyarországon Orbán Viktor támadásai a demokrácia ellen már odáig jutottak, hogy a CEU kénytelen távozni és csaknem az összes fontos sajtóorgánum a miniszterelnök titkos szövetségeseinek kezébe került. A normák elleni fenyegetések létükben veszélyeztetik az egész EU-t, ezért sürgősen és határozottan lépni kell. Az eddigi módszerek azonban nem voltak kellőképpen hatékonyak a jogállam helyreállítására.
Épp ezért a szerzők kezdeményezik, hogy független szakértők rendszeresen elemezzék a demokrácia állapotát a tagállamokban, ez a kérdést ki kell vonni a politika fennhatósága alól, mert a pártok túlságosan is hajlamosak félrenézni a jogsértések láttán. A Néppárt pl boldogan a szociáldemokraták szemére hányja, hogy mit csinál a román kormány, de túlságosan is sokáig tűrte a Fidesz autoriter nyomulását. Hogy végül mindkét pártcsalád elszánta magát a cselekvésre, az csupán jelképes gesztus a választások előtt és nem elegendő a jogállam megmentésére. Ennélfogva a már említett testület szükség esetén ajánlásokat tenne az észlelt visszásságok alapján. Utána a Bizottságnak kellene eldöntenie, hogy indít-e szerződésszegési eljárást. Egy másik bizottság pedig azt figyelné, miként használják fel az uniós alapokat, nehogy azokból futballpályát építsenek az autokraták hátsó kertjében, lásd Orbánt.
Ha valamely kormány nem tartja tiszteletben a közös normákat, a pénzek elosztását a Bizottságnak kellene kézbe venni, a körzeti, illetve helyi hatóságokkal együttműködve. Mert több kell meleg szavaknál és üres gesztusoknál, amikor a demokráciát, az alapvető jogokat és a jogállamot kell megvédeni. Meg kell változtatni Európát, hogy az meg tudja óvni a polgárait és azok jogait.
Euractiv
Ahogy közeledünk az európai választáshoz, Magyarországon és Lengyelországban úgy erősödik az EU-ellenes hivatalos retorika. Erre hívja fel a figyelmet az elemzés két magyar szerzője: Zgut Edit és Csehi Róbert. Egyikük a varsói, másikuk a müncheni egyetemen dolgozik. Mint írják, a budapesti és a varsói hangnem egyáltalán nem meglepő, hiszen a két kormány, illetve Orbán és Kaczynski igencsak kritikus Brüsszellel szemben. A Fidesz néppárti tagságát ugyan pár napja befagyasztották, ám a miniszterelnök csak még jobban felerősítette a hangerőt, miután már az utóbbi években is keményen euroszkeptikus, populista narratívát követett. Megkérdőjelezi a mélyebb integrációt és vitatja a közös politikát, főleg a migráció területén. Brüsszelt mind inkább ’korrupt elitnek’ minősíti és szembeállítja vele a ’tiszta magyar embereket’, akiket csakis ő képviselhet tisztességesen.
Mondandója mind inkább egyoldalúvá válik. Míg az ellene irányuló bírálatok sokrétűek és a jogállamra, a demokráciára összpontosítanak, ő folyamatosan a migráció- és összefogáspárti európai vezetést szapulja. És ez a hang akár még fel is erősödhet a jövő hónapban esedékes választás után. Ugyanakkor fontos különbségek mutatkoznak Orbán és Kaczynski euroszkeptikus populizmusa között: 1. A magyar politikus sokkal nyíltabb és célirányosabb 2. mindketten azzal vádolják Brüsszelt, hogy az összejátszik a hazai ellenzékkel, de ez a vád sokkal hangsúlyosabb lengyel részről 3. Hódító szándékokkal gyanúsítják az EU-t, de ezt Orbán a migrációra építi, míg Kaczynski inkább a jogállam helyzetének rosszabbodása kapcsán ütközik meg az unióval. Viszont ha a Fideszt kizárják az EPP-ből, vagy kilép onnan, az kihathat a kormányfő megnyilvánulásaira, mert idáig a Néppárton belülről igyekezett elmélyíteni a Kelet és Nyugat közötti árkot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.