Szerző: Határátkelő / Anna
2019.04.05.
„Minek mész oda?” – ez volt az első kérdések egyike, amiket Anna kapott, amikor kiderült, hogy Moldovába megy önkénteskedni. Annyit ígérhetek, hogy a poszt végére sok mindenre fény derül, még az is lehet, hogy másként gondolunk majd erre az országra
A nevem Kerezsi Anna, 29 éves vagyok, jelenleg Moldovában, Chișinău-ban dolgozom, mint EVS (European Voluntary Service, új nevén European Solidarity Corps) önkéntes. Hogy miért Moldovát választottam, arra csak egy válaszom van: vonzott az ismeretlen, senki nem tudott róla semmi kézzelfoghatót, ahogy én sem. De annyira nem, hogy sokak szerint Moldova nem is egy önálló állam.
Amikor elmondtam a barátaimnak és az ismerőseimnek, majdnem mind ugyanúgy reagáltak: „Minek mész oda? Európa legszegényebb országa! Mit fogsz te ott csinálni? Ott semmi sincs! Egy hónap után hazamenekülsz, meglátod!” Aztán nem lett igazuk. Épp 9 hónapa vagyok itt, és nehéz belegondolni, hogy már csak 3 van hátra…
Én már eleve így jöttem ki ide, hogy „na, majd én megmutatom, hogyan kell szépnek látni Moldovát!” És mi tagadás, tényleg szépnek látom! A több mint fél év alatt volt alkalmam több különböző települést bejárni; falvakat, kisebb városokat, gyönyörű tájakat és emlékhelyeket.
Mindnek megvan a maga kis története és jelentősége Moldova történelmében. Szeretnék tenni azért, hogy az emberek megtudják, mennyi kincset rejt ez a méltatlanul alábecsült ország...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.