Szerző: Éva28
2019.04.06.
Persze nem mindenkire hasonló módon, ugyanolyan mértékben. Aki fogékony rá - akinek magasabb az érzelmi intelligencia szintje, az empátiás, a kapcsolódó képessége -, arra hamarabb és erősebben hatnak mások érzelmei, megérti azokat.
De vannak olyanok is természetesen, akik nem ’veszik az adást’, akiket ezek, mások érzelmi megnyilvánulásai hidegen hagynak, vagy hajlamosak félreérteni azokat. Ők azért jóval kevesebben vannak. Szerintem. Vagy nem? Ez önmagában megérne egy vitát!
Ha viszont ezt tudjuk (higgyétek el, aki valamennyire is emberekkel foglalkozik, tanár, vezető, segítő szakmát gyakorló, marketinges, politikus stb., azok mind pontosan tudják, tanulják), akkor vajon
miért nem akarjuk, nem tudjuk jó irányba terelni ezeket az érzelmeket,
miért nem küzdünk azért, hogy a hangulat jó legyen körülöttünk??
Miért nem teszünk érte, hogy a körülöttünk élő, ránk bízott, hozzánk közel álló emberek (gyerekek) kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, sikeresebbek, boldogabbak legyenek? Miért nem ezen dolgozunk?? (Mi, coachok, sőt, a segítő szakmában is mindenki biztos, hogy mind próbálkozunk! - kiki a maga módján, a maga személyiségével, eszközeivel, néha maga is küzdve a saját démonaival, körülményeivel, életével...).
Induljunk azért ki abból, legyünk pozitívak (ez is az érzelmi intelligencia része!), hogy lehetne ez sokkal jobb!!
Élhetnénk sokkal boldogabban!
De vannak olyanok is természetesen, akik nem ’veszik az adást’, akiket ezek, mások érzelmi megnyilvánulásai hidegen hagynak, vagy hajlamosak félreérteni azokat. Ők azért jóval kevesebben vannak. Szerintem. Vagy nem? Ez önmagában megérne egy vitát!
Ha viszont ezt tudjuk (higgyétek el, aki valamennyire is emberekkel foglalkozik, tanár, vezető, segítő szakmát gyakorló, marketinges, politikus stb., azok mind pontosan tudják, tanulják), akkor vajon
miért nem akarjuk, nem tudjuk jó irányba terelni ezeket az érzelmeket,
miért nem küzdünk azért, hogy a hangulat jó legyen körülöttünk??
Miért nem teszünk érte, hogy a körülöttünk élő, ránk bízott, hozzánk közel álló emberek (gyerekek) kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, sikeresebbek, boldogabbak legyenek? Miért nem ezen dolgozunk?? (Mi, coachok, sőt, a segítő szakmában is mindenki biztos, hogy mind próbálkozunk! - kiki a maga módján, a maga személyiségével, eszközeivel, néha maga is küzdve a saját démonaival, körülményeivel, életével...).
Induljunk azért ki abból, legyünk pozitívak (ez is az érzelmi intelligencia része!), hogy lehetne ez sokkal jobb!!
Élhetnénk sokkal boldogabban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.