Szerző: HEGYI IVÁN
2019.08.12.
Tíz év is eltelt már, hogy Roy Orbison új számokat tartalmazó albummal jelentkezett, amikor – 30 esztendővel ezelőtt – megjelent a Mistery Girl, és többszörösen meglágyította a szíveket. Mindenekelőtt azért, mert a szerző-előadó már nem élt, és persze azért is, mert a nagylemez tökéletesen illett a sorba, olyan volt, akár a régiek. A nagy O nem hiába jövendölte: „Azt hiszem, mindenkinek tetszik majd ez az album: szív és lélek van benne.”
Minden benne volt.
Miként a kritikusok írták: a dalok „hűek maradtak az 1950-es évek stílusához, a korong mégis ugyanolyan friss, mint a tinik bármelyik bálványának produkciója a a nyolcvanas esztendők végének popszámai közül”. Pedig Orbison 1979-es szívkoszorúér-műtétje és azt követő hosszas hallgatása után úgy lehetett gondolni, a huszonegy ezúttal nem lesz nyerő szám, a rock&roll operaénekese a 21. nagylemezével elbúcsúzik a zajos sikerektől és a hálás közönségtől. Mi tagadás, lett volna mire visszavonulnia: csak 1960-64 között kilenc dala szerepelt a Billboard slágerlistáján a Top Tenben.
Barátai nem kis segítségével törte meg a nyolcvanas évek már-már végtelennek tetsző csendjét. Habár '85-ben kis időre dübörgött a csend, mert újra egybehívták a legendás memphisi Sun stúdióból induló millió dolláros kvartettet, amelyhez a nyolc esztendeje halott Elvis már nem csatlakozhatott, így Orbisont kérték fel: ugorjon be Johnny Cash, Jerry Lee Lewis és Carl Perkins mellé. Abból a szempontból is jó választás volt, hogy Presley egyszer „a világ legjobb énekesének” nevezte a koncerttermeken kívül hallgatag Royt, akiről a „gyilkosnak” becézett, féktelen Jerry Lee azt mondta: „A kulisszák mögött a leggátlásosabb ember volt, akit valaha ismertem. Mindez addig tartott, amíg a színpadon be nem jelentették, hogy hölgyeim és uraim, Roy Orbison következik.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.