Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.09.03.
A lengyel polgárjogi biztos szerint minden arra mutat, hogy a budapesti gyors hamarosan befut Varsóba, azaz magyar mintára, tekintélyelvű alapokon építik át Lengyelországot. Adam Bognar, aki országában az utolsó függetlennek számító alkotmányos intézményt vezeti, abból az alkalomból nyilatkozott, hogy az emberi jogok védelméért megkapta az idei német Roland Berger-díjat. (Az elismerést korábban Helmut Kohl is kiérdemelte.) A lengyel szakember úgy látja, hogy a varsói kormány is szalámi taktikával számolja a munkáját ellenőrző testületek függetlenségét, de a lengyelek ezzel együtt még mindig jóval szabadabbak, mint a magyarok. Bizonyos városok és körzetek ugyanis változatlanul erősek és ott labdába tud rúgni az ellenzék. Működik az önálló sajtó és egyelőre nem ért véget az igazságszolgáltatás szuverenitásáért folyó harc sem. De ettől még tény, hogy már nincs bíróság, amely érdemben felülvizsgálhatná a törvényeket. Kormányhű tagok kinevezése folytán visszaesett az Alkotmánybíróság legitimitása, pedig ha a testület működne, egészen más volna a helyzet. Hogy akkor a kormány miért ennyire népszerű mégis, a jogász úgy válaszolt, hogy a gazdaság nő, a hatalom új szociális juttatásokat vezetett be. Ily módon az emberek biztonságban érzik magukat. Azután például éppen a bíróságok hírneve továbbra is kétes a szocialista idők, illetve a túl hosszú átmenet miatt. Közben a kormány tárgyal ugyan az EU-val, de csupán időnyerésre játszik, és nem hajlandó érdemi engedményekre. Szerencsére az Európai Bíróság ítéleteivel szemben nem tud tenni semmit sem. Máskülönben kemény pénzeket kellene fizetnie. És a lengyel vonatkozású döntéseket fel lehet majd használni a magyar, román, bolgár, vagy éppen az olasz kormány elleni eljárásokban.
Paul Lendvai egy korszak végének tartja az AfD szászországi és brandenburgi előretörését, mert már látszik, hogy közeleg a nagykoalíció vége, miközben jön fel a nacionalista és EU-ellenes Alternatíva, márpedig ez így együtt nyugtalanító kiinduló pontot jelent. Az elemzők joggal írják, hogy a két néppárt utolsó figyelmeztetést kapott, illetve hogy immár befellegzett a belpolitikai stabilitásnak. A jövőben mind inkább a szélsőjobbos, idegenellenes és rasszista erők adják meg a hangot az AfD-n belül. És a keletnémet problémán túlmenően az egész ország úgy hat, mint amely politikailag megbénult, gazdaságilag és kulturálisan pedig megosztott. Merkel még birtokolja a kancellári stallumot, ám a mostani eredmény felerősíti azokat a bírálatokat, amelyek szerint előbbre kell hozni a politikai függő játszma lezárását, azaz már 2021 nyara előtt kell dönteni az új kormányfő személyéről. A szociáldemokraták jó ideje válságban vannak, és kétséges, hogy megmentheti-e őket, ha a tagság akaratának megfelelően felmondják a szövetséget a CDU-CSU-val. A kereszténydemokraták körében egyre kisebb a remény, hogy a párelnök, Kramp-Karrenbauer át tudja állítani a váltókat a Merkel utáni időszakra. Ám az egyértelmű, hogy immár egész német földön nincs egy valamire való, vezetésre alkalmas tömegpárt. Kiszámíthatatlanná válik az unió első számú ereje, amely jövőre átveszi a soros elnökséget.
A portál különösnek tartja, hogy a minap a Bizottság megválasztott elnökének szófiai látogatásakor az újságírók nem tehettek fel kérdéseket von der Leyennek, mint ahogy azt is, hogy a politikus dicsérte a Boriszov-kormány teljesítményét. Állítólag az ő engedélyével vitték ki a mikrofonokat a teremből. Ami pedig a másik témát illeti, feltételezhető, hogy a mivel a bolgár jogállam helyzete igen kényes, ezért a tanácsadók azt javasolták a vendégnek, hogy a gazdasági eredményeket méltassa. Miközben az EU egyetlen más államában nem ennyire alacsony a GDP, a minimálbér és az átlagkereset. A Világbank szerint a lakosság egyötöde a szegénységi szint alatt él. A hatalom igen keveset fordít kutatásra és fejlesztésre, az egyetemisták tudásszintje messze elmarad az uniós átlagtól. Az uniós támogatások aránya igen magas, meghaladja még a magyar szintet is. Vagyis Brüsszel egy tekintélyelvű rendszert finanszíroz, a pénzek jelentős része azonban magánzsebekben köt ki. Az pedig, hogy von der Leyen egyetértésével ezúttal némaságra kényszerítették az újságírókat, akaratlanul is elősegítette, hogy végképp megfojtsák a szabad sajtót Bulgáriában. De úgy tűnik, hogy a politikus szívesen fogad el támogatást olyan államoktól is, ahol pedig kétségtelen a korrupció, miközben az EU-ban kulcskérdéssé vált, hogy sikerül-e fenntartani a jogállamot. Ugyanakkor maradtak a kérdések, így az, hogy mi a jogállamiság ára az EU-ban? Miként tájékozódik a következő bizottsági elnök csapata a tagállamokról? Mennyire tartja fontosnak a politikus az átláthatóságot? Aggódik-e az uniós alapok felhasználása miatt?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.