Szerző: JOHANN REICHERT
2019.10.25.
A nemzet vezetése egyszerre feladata a politikai hatalomnak és az erkölcsi tekintélynek, erről szól a világ legszebb, legfejlettebb társadalmi rendje, a keresztény Nyugat egész múltja – állítja vendégszerzőnk, aki a lapunkban kezdődött „egyház és politika” vitához szól hozzá. Úgy látja: aggasztóan népszerű ma Magyarországon a pápát oktalanul kritizáló (sőt: gyűlölő) magatartás és a kereszténységet építőipari tevékenységnek gondoló téveszme, az egyházvezetőknek pedig igenis dolga megszólalni, irányt mutatni az alsópapságnak a morálisan válságos időkben. Vélemény.
A Válasz mindig tiszteletre méltóan felelős lapkészítési gyakorlata szerencsésen találkozik ifj. Surján Lászlóné Bajzáth Gabriella kezdeményezésével, a két első, szintén a Válasz Online-on közölt hozzászólás pedig egészségesen gyarapította a megbeszélendőket. Magam először nem akartam hozzászólni ehhez az új egyház és politika-vitához a nyilvánosság előtt, mivel a Magyar Hang honlapján még az EP-választást megelőző hetekben sorozatban fejthettem ki, miért tartom végtelenül rossznak a kialakult helyzetet. A tapasztalat szerint az EP-választás lázában a felsorolt, részletesen kifejtett problémák (keresztény terminussal: bűnök) tömege nem érdekelte a keresztény olvasókat. Számtalan személyes élményem azonban most összetalálkozott Gégény István írásának alapgondolatával, közelebbről ezzel: „A jelzett öröm alapvető indoka az a tapasztalás, hogy érzékelhetően egyre inkább távolodunk a tűrő, elviselő, beletörődő magatartástól, amely oly sokszor jellemezte már társadalmunkat.”
Ez pontosítást igényel: a magyar társadalomban hovatovább félezer éves párhuzamos hagyomány, hogy a katolikus többség mindig tovább tűr, mint szabad volna, hallgat, és ezzel rendre hagyja túlburjánzani a rosszat (keresztény terminussal: a bűnöket). Ezzel szemben a protestáns, elsősorban a kálvinista tömeg (amely kisebb a katolikusnál, de szintén népes) alapvetően mindig mindenre nemet mond, Adyval a protestáló hit és főleg a küldetéses vétó jellemzi.
Mindkét hozzáállást károsnak tartom, mondhatni, egyik rosszabb, mint a másik. Jelen esetben a katolikus tempó vezetett a Borkai-ügy ilyetén elmérgesedéséhez, és félő, hogy a református dafke-hajlam oda fog vezetni, hogy csak azért is Borkai… mert majd mi jól megmutatjuk, hogy nem engedünk a ’48-ból…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.