ILLÚZIÓK NÉLKÜL

ELLENSÚLY 
Szerző: KERT ATTILA
2019.09.13.

„Azok a gondolatok és értékrend, amelyek mentén mi annak idején elindultunk, azok a mai popzenei erőtérben vereséget szenvedtek. Vagy legalábbis másodlagossá váltak.” Lovasi András, a Kispál és a Borz együttes alapítója – akinek zenészi karrierje lényegében a politikai rendszerváltással párhuzamosan indult és bontakozott ki – összegzi így az elmúlt bő három évtized fejleményeit. Bár letaglózó megállapítása közvetlenül a popzenére vonatkozik, sajnos eléggé nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás nemzedékének kulturális és közéleti illúziói többségére, így a nyilvánosságra, közelebbről az újságírásra és a televíziós híradózásra is érvényes.

Minden egyformán popzene

A rendszerváltás idején színre, majd fokozatosan pozícióba lépett nemzedék elképzelése a demokratikus társadalom működéséről, a polgári társadalom egyes elemeiről, ezen belül is a média struktúrájáról vereséget szenvedett. Vagy legalábbis másodlagossá vált.

Ahogy a hibrid rendszer többi alkotmányos intézménye – szabad választás, alkotmánybíróság, ügyészség, igazságszolgáltatás, számvevőszék stb. –, úgy a sajtószabadság is létezik, de nem képes betölteni alkotmányos funkcióját. A hatalom korlátozására hivatott intézmények többsége a hatalom szolgálójává, politikai ellenségeivel szemben használt fegyverévé vált. Működik a számvevőszék, de ahelyett, hogy az állam megdöbbentően nagyvonalú és korrupt pénzszórását korlátozná, inkább az ellenzéki pártok működését próbálja ellehetetleníteni. Létezik az Alkotmánybíróság, de inkább tűnik a Miniszterelnökség egyik főosztályának, mint a kormányzat jogsértő terjeszkedését korlátozó intézménynek.

És igen, Magyarországon lézetik a sajtószabadság, hiszen bármit le lehet írni, bármi megjelenhet – a média mégsem tölti be a hatalom ellenőrzésének funkcióját...

ITT OLVASHATÓ