Szerző: TÓTH ESZTER ZSÓFIA
2020.03.11.
„Gyerekkoromban lakott a házunkban egy nagyon szép, de nagyon szomorú idős nő. Csak nézett bennünket, gyerekeket, ahogy játszottunk. Ma megtaláltam a levéltárban az internálási iratait, a kézírásos feljegyzéseit 1950-ből. Ártatlanul ítélték el. Lehet, megírom a történetét.” Ennyit tett ki a Facebookra Tóth Eszter Zsófia február 10-én, a Válasz Online pedig azonnal jelentkezett a Clio Intézet történészénél: ha tényleg megírná a páratlan esetet, örömmel közölnénk a cikket. A fénymásolatok hetekkel később érkeztek meg, aztán megérkezett az írás is. Nincs tudomásunk arról, hogy bárki mással hasonló megesett volna: hogy a gyerekkori emlék, a szótlan idős néni évtizedekkel később megsárgult lapokról „üzen” az addigra történésszé lett egykori kislánynak. Ez a történet nem csak Nóra néni története – a kistarcsai internáltaké mind...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.