Szerző: ZSOLDOS ISTVÁN
2020.03.10.
Szuper laza hozzáállás
A 2010-es évek az alacsony infláció, alacsony kamatok, emelkedő eszközárak (ingatlan, részvények stb.) évtizede volt, a világ legnagyobb részén és Magyarországon is. A gazdaságpolitikusok sokszor azzal a problémával küzdöttek, hogy hogyan lehet emelni az inflációt a megcélzott szintre (ami általában 2 százalék körül van, Magyarországon 3 százalék), közben segítve a növekedést is.
A magyar gazdaságpolitika a térségben (és az egész világon is) az egyik leglazább volt az utóbbi években. Az MNB az utóbbi évek emelkedő inflációja és gyorsuló növekedése mellett a nominális kamatokat nulla körül tartotta, ezáltal implicite fokozatosan lazítva a monetáris politikán. A közép-európai térség többi országában a jegybankok fokozatosan emelték a kamatokat az utóbbi években. A forinteszközökre (állampapírra) fizetett kamat rövid (éven belüli) lejáratra nulla körül van továbbra is, bár az utóbbi hónapokban kissé emelkedett. Eközben például Csehországban ez az érték inkább 1,5 százalék körül alakul, és az inflációs cél is 2 százalék a magyar 3 százalék helyett, tehát a várható reálkamatokban a különbség még nagyobb.
A magyar fiskális politika a formális követelményeket betartotta, tehát még a 2018-as választási évben sem érte el a deficit a 3 százalékot, ami az EU-s határ. Ugyanakkor a régióhoz képest a deficit nagyobb maradt: a legtöbb térségbeli ország – Románia kivételével – nulla közeli vagy leginkább többletes költségvetést produkál a jó növekedés hatására, vagyis nem költik el a gyors növekedésből adódó összes többletbevételt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.