Szerző: FELCSUTI PÉTER
2020.04.13.
Orbán Viktor először 2014 augusztusi, emlékezetes bálványosi beszédében beszélt arról, amit ő munkaalapú társadalomnak nevez: „…a magyar válasz az, hogy egy munkaalapú állam korszaka következhet el, mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni, amely …. karakterét tekintve nem liberális természetű”. Addigra mindenesetre már megtörtént a liberális demokrácia meghatározó elemeinek a lebontása Magyarországon.
Érdemes szemügyre venni a munkaalapú társadalmat (MAT) működés közben, amikor lesújtott egy példa nélküli módon súlyos válság. Most a szokásosnál is méltánytalanabb és hamisabb a jól ismert “nem fizetünk segélyt” jelszó. Már nem csak a társadalom periférián élőkről van szó. Ami a munkájukat elvesztőkkel történik – ők korábban a munkaalapú társadalom érdemesei voltak – tipikus vis maior helyzet. Ennek ellenére a MAT elengedi a kezüket, jóllehet a társadalmi kockázatközösség pontosan ezekről a helyzetekről szól, hiszen a kár nem az érintettek hibájából következett be.
Éppen ennyire álságos másik jelszó, amit a miniszterelnök megfogalmazott, miszerint “annyi munkahelyet teremtünk, amennyi megszűnik”. A munkahelyek ma szűnnek meg, az újak legjobb esetben hónapokkal vagy akár évekkel később jönnek létre. A munkahelyüket elvesztők nem várhatnak, a jövedelmüket most kell pótolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.