Szerző: BOROVITZ TAMÁS
2020.05.20.
KORÁBBAN A TÉMÁBAN:
Mindegy, hogy a humoristának van-e vaginája
A Békaperspektíva projekt egy izgalmas interaktív érzékenyítő műsor, amelyben Sulyok Péter vak humorista és látó kollégája, Feiszt Viktor közösen gondolkodtatja el a cégvezetőket, máskor pedig iskolások szemléletét formálja. Interjú feszültséget oldó humorkatarzisról, kelet-európai kommunikációs analfabetizmusról, és arról, lehet-e vaknak hívni a vakot.
* * *
Felidéznéd az első találkozásotokat Péterrel?
Lejártam a Dumaszínház kiszavazós tehetségkutató estjeire, és egyik alkalommal bejött egy vékony vak csávó hátizsákban, alig tudott átjutni a széksorok között, felment a színpadra, és nem szemben állt meg a közönséggel. Azt gondoltam, szerencsétlen, nincs elég baja, még az is kell neki, hogy itt szétégeti magát. Ehhez képest egy teljes értékű, aktuális, rohadt jó stand-upot nyomott, meg is nyerte azt az estét, nekem meg csomószor eszembe jutott utána, hogy miért gondoltam valakiről, hogy rosszabb lesz másoknál csak azért, mert nem lát.
Aztán megismerkedtetek, és már együtt léptek fel. Milyen embernek ismerted meg Pétert?
Elképesztő szociális ambíciói vannak. Segíti a nála kevésbé cselekvőképes vakokat, bevásárol, házat bont, flexel, jön-megy, szervez. Két évig élt tanyán csak azért, hogy bebizonyítsa, vakon is el lehet látni állatokat. Volt, hogy felhívtam, és mondta, hogy épp derékig benne van egy mosógépben – gondoltam, megint cipekedik, de kiderült, hogy szereli. Peti egy tiszta, nagyon stabil, egyszerű és konkrét csávó, aki kesergés helyett megpróbálja hasznos dolgokra fordítani az energiáját és az idejét. Nyitott és befogadó, én is nagyon sokat tanulok tőle.
Ő találta ki az érzékenyítő projektet?
Mivel az alaptanterv nem biztosítja, hogy a diákok bármilyen szinten találkozzanak fogyatékkal élő emberekkel, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége küldözgette Petit iskolákba érzékenyítő órákra. Kialakult ebben egy rutinja. Egy időben sokszor stand-upoltunk egymás után kis klubokban, és egyszer csak felvetette, hogy mi lenne, ha. Van Magyarországon csomó profi stand-upos, rengeteg eszkimó a néhány fókára, és mi nem is ambicionáltuk, hogy nagyszínpadokon csillogjunk, viszont annak láttuk értelmét, hogy belevigyünk az egészbe egy erős szociális tartalmat...
A Békaperspektíva projekt egy izgalmas interaktív érzékenyítő műsor, amelyben Sulyok Péter vak humorista és látó kollégája, Feiszt Viktor közösen gondolkodtatja el a cégvezetőket, máskor pedig iskolások szemléletét formálja. Interjú feszültséget oldó humorkatarzisról, kelet-európai kommunikációs analfabetizmusról, és arról, lehet-e vaknak hívni a vakot.
* * *
Felidéznéd az első találkozásotokat Péterrel?
Lejártam a Dumaszínház kiszavazós tehetségkutató estjeire, és egyik alkalommal bejött egy vékony vak csávó hátizsákban, alig tudott átjutni a széksorok között, felment a színpadra, és nem szemben állt meg a közönséggel. Azt gondoltam, szerencsétlen, nincs elég baja, még az is kell neki, hogy itt szétégeti magát. Ehhez képest egy teljes értékű, aktuális, rohadt jó stand-upot nyomott, meg is nyerte azt az estét, nekem meg csomószor eszembe jutott utána, hogy miért gondoltam valakiről, hogy rosszabb lesz másoknál csak azért, mert nem lát.
Aztán megismerkedtetek, és már együtt léptek fel. Milyen embernek ismerted meg Pétert?
Elképesztő szociális ambíciói vannak. Segíti a nála kevésbé cselekvőképes vakokat, bevásárol, házat bont, flexel, jön-megy, szervez. Két évig élt tanyán csak azért, hogy bebizonyítsa, vakon is el lehet látni állatokat. Volt, hogy felhívtam, és mondta, hogy épp derékig benne van egy mosógépben – gondoltam, megint cipekedik, de kiderült, hogy szereli. Peti egy tiszta, nagyon stabil, egyszerű és konkrét csávó, aki kesergés helyett megpróbálja hasznos dolgokra fordítani az energiáját és az idejét. Nyitott és befogadó, én is nagyon sokat tanulok tőle.
Ő találta ki az érzékenyítő projektet?
Mivel az alaptanterv nem biztosítja, hogy a diákok bármilyen szinten találkozzanak fogyatékkal élő emberekkel, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége küldözgette Petit iskolákba érzékenyítő órákra. Kialakult ebben egy rutinja. Egy időben sokszor stand-upoltunk egymás után kis klubokban, és egyszer csak felvetette, hogy mi lenne, ha. Van Magyarországon csomó profi stand-upos, rengeteg eszkimó a néhány fókára, és mi nem is ambicionáltuk, hogy nagyszínpadokon csillogjunk, viszont annak láttuk értelmét, hogy belevigyünk az egészbe egy erős szociális tartalmat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.