PINCÉR A VÁROSHÁZÁRÓL

MAGYAR NARANCS / SORKÖZ
Szerző: SZÉKELY CSABA
2020.05.03.

Rengetegen osztják meg azokat a szép itáliai videókat, ahol vidám olaszok gyűlnek ki erkélyekre, ablakokba, és gitárokkal, dobokkal, tangóharmonikákkal – hogy tartsák egymásban a lelket – rázendítenek egy népszerű dalra. Én meg ahelyett, hogy átérezném ezeknek az akcióknak a felemelő és közösség-összekovácsoló erejét, csak arra tudok gondolni, hogy a csukva maradt ablakok mögött vajon hányan lehetnek, akik ilyenkor azt morogják: ó, fogjátok már be a kurva szátokat!

Lehet, hogy Olaszországban nincsenek ilyen morgó emberek, nálunk biztosan lennének. Onnan tudom, hogy én lennék az egyik. A kéretlen és hangos zene szerintem semmivel sem jobb, mint amikor fúr a szomszéd. Az én szomszédaim rendszeresen fúrnak délutánonként, ez hozzátartozik a természetükhöz. Annyira hozzátartozik, hogy legutóbb, amikor volt egy jó ötletem lépcsőházbiztonsági ügyben, és felvetettem a lakógyűlésen, azt is megfúrták.

Nálunk a lépcsőházban egyelőre nincs koronavírus-fertőzött, de hamarosan lesz. A lakók ugyanis továbbra is ugyanazzal a nonsalansszal sétálnak odakint az utcán, mint eddig, teraszokon összeverődve traccsolnak, boltok előtt sorban állva röhögcsélnek, szóval csak idő kérdése az egész.

Ennek lesz majd jó és rossz oldala is.

A jó. Mivel nem jöhetünk majd ki a lakásból, a hatóságok kötelesek lesznek ellátni minket, hoznak tisztító- és tisztálkodószereket, az ajtó előtt hagyják majd a szükséges élelmiszert. Több száz szállodában fordultam meg éle­temben, de eddig még soha nem vettem igénybe a szobaszerviz szolgáltatást. Most végre kipróbálom. Ráadásul a pincér egyenesen a városházáról fog érkezni! Ha a polgármester lesz az, nem adok neki borravalót.

A rossz. Egész biztosan lesz olyan szomszéd, aki addig töri a fejét, hogy mivel is üthetné el az időt a házi karantén alatt, míg végül sajnos eszébe fog jutni: „Várjunk csak! Ha mindig itthon vagyok, akkor mostantól nemcsak délutánonként, hanem egész nap fúrhatok!”...

ITT OLVASHATÓ