Szerző: ÉS
2020.06.19.
P U B L I C I S Z T I K A
Megint napirenden a kis forgalmú vasútvonalak ügye. Ez az alapjában véve közlekedési kérdés lassan két évtizede a politikai alkudozás fontos terepe. Egyfelől a jobboldal hazugságainak, másfelől a korábbi szocialista–szabad demokrata kormány elgyávulásának a története. A Fidesz útja a kis forgalmú vasútvonalak megvédésétől ezek leállításáig. Az MSZP–SZDSZ útja a reformtervektől a szétesésig.
A vita arról folyik, hogy meg kell-e menteni ezeket a kevés utast szállító vasútvonalakat. Különösen ott, ahol mindössze néhányan váltanak jegyet, ez az utazóközönség legföljebb a szabadjegyes vasutasokkal bővül, és ezt a forgalmat át kell terelni autóbuszra. A korábbi szocialista–szabad demokrata kormány második ciklusában erőtlen és bátortalan reformba kezdett, és a visszafejlesztést ambicionálta. Ez az akkori államkassza több milliárd forintos megtakarítását jelentette. Az akkori kormány bezárt több száz kilométer vasúti pályát, aztán leállította a tervet: egyszerűen megijedt a Fidesz ellenpropagandájától. Az akkori jobboldali ellenzék álláspontja ugyanis az volt, hogy a kis forgalmú vonalak azért kis forgalmúak, mert az állam nem költ rájuk, korszerűtlenné váltak, lassúak, ezért nem utaznak rajtuk elegen. 2008‑ban, a válság kellős közepén persze nehéz lett volna az államcsőd árnyékában komolyabb összeget elvonni az amúgy ráfizetéses kis forgalmú szárnyvonalak megtartására, de ellenzékből minden más...
Várhegyi Éva: Válságkezelés vagy haszonlesés?
A koronavírus okozta járvány megfékezésére világszerte hozott intézkedések súlyos gazdasági válságokat idéztek elő, amelyek kezelése további kormányzati beavatkozásokat igényel. A járvány terjedésének hiányos ismerete, illetve a hatások kiszámíthatatlansága eleve kérdésessé teszi e beavatkozások eredményességét. A magát NER-nek nevező rendszer eddigi működése alapján azonban azt is jó okunk van feltételezni, hogy a járvány örvén nálunk olyan intézkedéseket is meghoztak, amelyek elsősorban nem a gazdasági károk mérséklését, hanem a kormányfőhöz kötődő üzleti kör gyarapodását szolgálják...
Garam Katalin: A Palme-ügy vége?
Benda László: Hongkong borús holnapja
Giczy György: A dialógus dicsérete
Gadó Gábor: A rend lelke
Váncsa István: Naponta egyetlen vonat
Karsai László: A zsidók és a bacilusok
Valki László: Kvóták és ítéletek
Csillag István: Magyar Kreón
Szenczi Tóth Károly: Kilenctől tizenkettőig
Hegyi Iván: Állati összeállítás
Margócsy István: A hetvenéves Iker-Tigris
Szilágyi Ákos születésnapjára
V I S S Z H A N G
Ádám Péter: Tocqueville és a „fasisztoid mutáció”
Klaniczay Péter: Törvényre újabb törvény
Avar János: Milyen „rendet”?
P Á R A T L A N
ics: MEMENTO
Nyife: FÉNYRE DERÜL
-hg-: TRIANON
pá-ti-: AJÁNDÉK VADNAK...
Völgyi Ferenc: PAROLA
-iTi-: „MEGÁLL A VASALÓVAL”
-hágé: IDŐ
Lázár György: EZÜSTINGESEK
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.