MIRE MEGY KI A JÁTÉK? – KÉNYSZERHELYZETBEN AZ ALAPÍTVÁNYI ÁTALAKÍTÁSRA SZÁNT SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM

168 ÓRA
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.06.15.

Van ármány vagy netán nincs ármány, sorakoznak a hátsó szándékok, vagy paranoiás, aki ilyesmire gondol? Netán a kultúrharc része, területfoglalás, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történik, vagy csak jó szándékúan javítani akarják a körülményeket, emiatt kell meglepő gyorsasággal alapítványi működési formára átállniuk szeptember 1-jén? Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát.

Senki nem érti, mire ez a nagy sietség, miért is olyan sürgős, hogy létrehozzák a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványt, amely közérdekű vagyonkezelő formájában biztosítani fogja az egyetem alapítói, fenntartói jogának gyakorlását, működési feltételeit, intézményi céljainak megvalósítását. Hogy ez miért is nem lehetséges a jelenlegi formában, arról nem sokat tudunk. Arról pedig végképp nem, miért van ehhez szükség kapkodásra, miért nem ér ez rá, miért nincs kiadós idő a töprengésre, egyeztetésre, meg az ehhez szükséges „rovancsolásra”, teljes elszámolásra, leltárra, mindennek a nyugodt átadására, átvételére, átszámolására.

Persze sokak fejében – eléggé el nem ítélhetően, de azért valljuk be, a mai közhangulatnak megfelelően – megfordul, hogy megint területfoglalásról, elitcseréről, netán a kultúrharc újabb dicső hadműveletéről van szó.

Hogy akadnak, akik lezserül leballiberálisozzák az intézményt, ezzel kétségbe vonva a nyilvánvaló szakmai teljesítményt, az jelezheti, hogy az illetők ideológiai fordulatot szeretnének. Nem hiszem, hogy bárki a liberalizmus ismérveivel tömné színészmesterség-, ének- vagy beszédórán a hallgatók fejét. Az pedig, ha kíváncsiságra, kritikai szemléletre oktatják őket, a világ legtermészetesebb dolga, hiszen a művészet általában megkérdőjelez temérdek mindent, és igen gyakran valami újra törekszik...

ITT OLVASHATÓ