MILYEN JÓ NEKÜNK!

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.07.05.

Aki nem érzi, vagy nem látja, vagy nem tapasztalja, hogy milyen boldog, sikeres és reményteljes országban él, amely ország természetesen Magyarország, annak nem kell sokat kutakodnia ahhoz, hogy ráébredjen: márpedig ez az igazság. Legalábbis azok számára, akik a kormány és egyéb uralkodó fajták (Gerald Durrell után szabadon) nevében próbálják eladni nekünk az eladhatatlant.

Olvasom ugyanis, hogy kimagaslóan elégedettek tízből legalább hatan a miniszterek elnökének munkájával. Jaj de jó! Igaz, a kérdés az említett nagyember járvány alatti tevékenységére vonatkozott, de mi ne legyünk ennyire szűkkeblűek, előlegezzük meg azt az elmúlt tíz év alatt szerzett „bizalmat”, hogy minden másban is pont ilyen nagyon jól munkálkodik. Az tagadhatatlan tény, hogy egyes területeken, elég sok területen maradandó nyomokat fog hagyni az országban a „munkája”.

A magam részéről nagyon kíváncsi lennék arra, vajon a munkássága mely része váltotta ki ezt a kimagasló elégedettséget. A kínai maszkos dobozok ünnepélyes fogadása a repülőtéren? Vagy az a jelenet, amikor az agyonterhelt kórházi dolgozóknak kellett díszsorfalat állniuk őnagysága megérkezésének nagyszerű hírére? Ahelyett, hogy a munkájukat végezhették volna, és a betegek ápolásával-gyógyításával foglalkozhattak volna. Esetleg a törzsfőnöki operációs csapat napi együgyű üzenetei és semmitmondó, valójában hamis állításai? Ez tetszett olyan nagyon?

De mindezeknél jobban érdekelnének a tények. Vagyis azoknak az embereknek a száma, akik megfertőződtek vírusilag, és azoké is, akik áldozatul estek. A vírusnak is, mert az sem volt kevésbé kíméletes, mint az, aki kitalálta a kórházak kényszerkiürítését. Talán csak nem a miniszterek elnöke volt az? De, bizony. Azt vajon hallotta-e, olvasta-e ez a nagyon elégedett hat a tízből réteg, hogy egyes szakemberek szerint, akik orvosként vagy ápolóként próbálták megmenteni a felelőtlenül hazaküldött súlyos betegek életét, tíz ilyen esetből tíz áldozat lett a végeredmény. Ez már nem is 60 százalék, mint a kimagaslóan elégedetteké, hanem a teljes százas. Százalékilag, mert egyébként egy komplett őrület.

Ettől boldog, sikeres és reménnyel teli az a politika, amely sorvasztja Magyarországot. Attól, hogy már a legapróbb dolgokban sem lehet elhinni egy szavukat sem, de az összes hazugságot olyan sok csatornán – nevezhetjük médiabirodalomnak, de sokan ezt sem fogják megérteni – tolják a hülyének nézett nép arcába, hogy tízből hat ember tényleg el is hiszi. Ahogy az összes egyéb bárgyúságot, lásd azt, hogy a miniszterek elnöke védte meg az országot egy vírustól. Tény, hogy volt egy nemzethycecília segítőtársa, aki amellett, hogy nagyon szakember, az ostobaságban is indulhatna valamilyen fontosabb kormányzati pozícióért. Ketten együtt, na meg az a törzsi valami, belopták magukat tíz magyar emberből hatnak a szívébe.

Szeretném megkérdezni azt a hat embert: tudnak-e arról, hogy a járvány ideje alatt a nagyszerű munka részét képezte az is, hogy az általam eddig ismert adatok szerint több, mint 50 000 000 000 000 forintot sportcélokra költött a nagyon kimagasló munkát végző ideáljuk, istenük, a miniszterek elnöke? Nagyon rosszul tudok számolni olyankor, amikor milliárdokról van szó, 50 milliárdot akartam írni, kérem a Szerkesztőket, ne is javítsák ki, ha nem stimmelne a nullák száma.

Mert mindegy. Olyan elképzelhetetlen pazarlásról, lopásról, lenyúlásról, van szó – tessék választani – körülbelül 3-4 hónap alatt, hogy sem Mari néni, sem Pista bácsi, sem senki, velem együtt, nem képes felfogni azokat...

ITT OLVASHATÓ