Szerző: MAJLÁTH ROLAND
2020.07.16.
Ahogy a hatalom manapság egyre körmönfontabb eszközökkel próbálja manipulálni alattvalóit, hogy kordában tartsa őket, úgy válik a polgári ellenállás is egyre kreatívabbá. Így lett az elmúlt évtizedekben a politikai aktivisták bibliája Gene Sharp Az erőszakmentes akciók 198 módja című műve, amely még a kelet-európai színes forradalmak szervezőinek is nélkülözhetetlen használati utasításként szolgált.Csakhogy az idők változnak, az internet tömegessé válásával az emberek ingerküszöbe is megnőtt – hát még a politikusoké, akik ma már inkább egy „majd megunják!” felkiáltással rándítanak vállat, amikor az elégedetlenkedő polgáraik hangját hallják.
Ehhez az új korszakhoz készített útmutatót korunk aktivistáinak Lázadj! című könyvében Nadya Tolokonnikova (Nagyezsda Tolokonnyikova), a Pussy Riot punk-rock együttes alapító tagja és frontembere, aki 2012-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott Putyin-ellenes performanszért két év börtönbüntetést kapott; ennek nagy részét egy szibériai kényszermunkatáborban kellett letöltenie. A fiatal nőt azonban ez sem törte meg, sőt inkább megerősítette a benne rejlő lázadót, és most tíz pontban összegezte azt a tudást, amelyet aktivistaként elsajátított Oroszországban.
Mindezek közül talán a legfontosabb, hogy egy lázadónak mindig meg kell kérdőjeleznie a status quót. Ennek pedig a legegyszerűbb módja, hogy a hatalom számára bosszantó kérdéseket teszünk fel. A kormányoknak ugyanis általában nem tetszik az efféle veszélyes, felforgató tevékenység, amelyet úgy hívnak: gondolkodás. Hiszen a kormányoknak mindig gyanús, ha valaki szabad emberként viselkedik. A legjobb kérdéseknek mindig elemi erejük van: Drága elnök úr, ha ön nagy hatalmú, gazdag és okos, akkor a nép miért él szegénységben? Nálunk, a városban miért fekete a hó? A légszennyezésről cikkező újságírók tényleg azt érdemlik, hogy a hatóságok zaklassák őket?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.