A LAKHATÁSÉ AZ ELSŐBBSÉG!

24.HU
Szerző: MISETICS BÁLINT
2020.08.04.

Néhány napja lépett hatályba az a törvény, amely felhatalmazta a települési – Budapesten a kerületi – önkormányzatokat, hogy rendeletben állapítsák meg a lakások turisztikai célú hasznosításának az időbeli korlátját, vagyis azt, hogy egy lakást évente hány napra lehet szálláshelyként kiadni.

A szigorítást sürgető szállodaipari javaslatok és a kormányközeli tőkések szállodaipari térfoglalása miatt a magánszálláshelyek körüli fejlemények a nyilvánosságban gyakran kormányközeli gazdasági érdekcsoport helyzetbe hozásaként jelennek meg. A lakások turisztikai célú hasznosításának a vitatható versenyelőnye azonban mindenütt, tehát a szállodaipar tulajdonosi viszonyaitól függetlenül is jogos kritika tárgya, a lakásturizmusnak pedig éppúgy lehetnek – és vannak is – kormányközeli haszonélvezői, mint a szállodaiparnak.

Társadalompolitikai szempontból a megfizethető lakhatás ügye van a kérdés középpontjában.

A lakások turisztikai célú hasznosítása csökkenti a bérlakások kínálatát, és ezen, valamint a turisztikai célú hasznosítás jövedelmezősége miatt megemelkedett nyereségelváráson keresztül hozzájárul a lakbérek növekedéséhez. A lakbérekre gyakorolt hatás pontos mértéke nehezen számszerűsíthető, de az összefüggés egyértelmű – amit számos városban empirikus kutatások is demonstrálnak. A budapesti lakbérek emelkedésének nem a lakások turisztikai célú hasznosításának a terjedése volt az egyetlen, de ez volt az egyik oka, amit egyébként a lakásturizmus koronavírus-járvány miatt történt visszaszorulásának a bérlakásszektorra gyakorolt hatása is mutat...

ITT OLVASHATÓ