Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2020.10.20.
„A J’Accuse-nek valódi és érvényes mondanivalója van a világról, ahol élünk. Igazán kár, hogy ön nem fogja látni.” Ezzel a prófétai megjegyzéssel zárul az egyik kritika, amely még tavaly nyár végén jelent meg a Velencei Filmfesztiválon akkor frissen bemutatott új Roman Polanski-filmről. A jóslat többszörösen bevált, pedig a szerző akkor még csak arra gondolt, hogy a Dreyfus-ügyről szóló, A tiszt és kém (J’Accuse) című film háttérbe szorul a rendezője körül habzó botrány miatt, és az emberek nem lesznek kíváncsiak magára az alkotásra. Meg arra is, hogy az európai emigrációban élő Polanski mostanra teljesen kiszorult Hollywoodból, legutóbbi három filmjét francia nyelven forgatta nemzetközi koprodukcióban, mert az amerikai stúdiók nem akarnak dolgozni vele, és ez a film az Egyesült Államokban már a mozikba sem jutott el.
Roman Polanski, aki évtizedekig a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb filmrendezője volt, hosszú karrierje végére a peremre szorult. Van-e ennél nagyobb büntetés egy rendezőnek, aki egykor mainstream sikerfilmeket készített, tömegekhez jutott el, és minden új mozijának premierje világeseménynek számított?
Magyarországon aztán nemcsak ezért igazolódott be a kritikusi jóslat, hanem azért is, mert A tiszt és kém bemutatója tavasszal lett volna, nem sokkal a mozik kötelező bezárása előtt. A járvány elsodorta a premiert, és a film végül szeptember közepén került mozikba – mármint abba a néhány művészmoziba, amely egyáltalán hajlandó volt műsorra tűzni. A multiplexekből ugyanis kimaradt.
A mozizás máig nem tudott magához térni a járvány után, alig vannak új bemutatók, és mintha az emberek is elszoktak volna tőle. 2020 ősze egyszerűen nem az az időszak, amikor a filmek számítanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.