Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2021.01.02.
„Ha egy űrből érkező pártatlan élőlény megvizsgálná az utóbbi tízezer évben véghezvitt tetteinket, fajunknak valószínűleg nem a sapiens nevet adná. Sokkal inkább illenek ránk a fejlődés alacsony szintjén álló, a primitív és a csekély intelligenciájú jelzők” – vázolja föl a kötet történelem- és emberszemléletét a Széchenyi István Egyetemen oktató Horváth Balázs. A szerző célja ugyanakkor nem az ember trónfosztása, hanem annak tudatosítása, hogy „a teremtés koronája” valójában egy szinte végtelen elemből álló élő rendszer egyetlen alkatrésze, amely hosszú távon életképtelen a többi rendszeralkotó elem nélkül, mégis tízezer éve az energiái nagy részét arra fordítja, hogy a környezetében a változatos (diverz) élővilágot „gyér, instabil és bioszféra-szinten valószínűleg működésképtelen monokultúrákká változtassa”. Az életünket és a civilizációnkat fenyegető legnagyobb, legközvetlenebb veszély nem valami bolygóközi katasztrófa, hanem a környező élővilág változatosságának csökkenése, ami az ezredfordulóra ijesztően felgyorsult: minden 1000 eltűnő fajból 999 az ember miatt szűnt meg létezni - vagyis az ezerszeresére növeltük a kihalás tempóját a természeteshez képest –, de még ebben a században elérhetjük a tízezerszeres szintet is. Amit pedig ma elrontunk, az szinte helyrehozhatatlannak tűnik: egyrészt egyetlen fejlett ország sem tudta megállítani a biodiverzitás csökkenését (azaz úgy tűnik, mintha a „fejlettség” egyenlő lenne a saját életfeltételeink gyorsuló rombolásával), másrészt a bioszférának, vagyis a bolygó élővilágának a korrekciós képessége évmilliók alatt tud helyreállítani olyan változásokat, amelyeket mi néhány évtized alatt okozunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.