A SZABADSÁG ANGYALAI

MAGYAR HANG
Szerző: SZERETŐ SZABOLCS
2021.03.15.

Most, hogy március 15-ét az ismert okból immár másodjára ünnepeljük csendesen, nyilvános politikai rendezvények, erődemonstrációk nélkül, talán érdemes volna megpróbálni úgy beszélni nemzeti mítosszá nemesedett forradalmunkról és szabadságharcunkról, hogy kerüljük a kényszeres aktuálpolitikai utalásokat, párhuzamokat. Hiszen az akkori Bécs nem a mai Brüsszel, a kormány se nem a Helytartótanács, se nem a külső agresszió ellen védekező Honvédelmi Bizottmány, és az ellenzékiek sem a márciusi ifjak.

A magyarság elmúlt néhány évszázadát a Nyugathoz való öntörvényű felzárkózáshoz való újabb és újabb nekiveselkedések és azok részleges vagy teljes kudarcainak a történeteként is szemlélhetjük. 1848. március 15. a legragyogóbb, legreménytelibb pillanat: haza és haladás ügye kéz a kézben járt, a pesti nép vértelen megmozdulása adott nyomatékot Széchenyi, Kossuth és Batthyány alkotmányos forradalmának. Az idilli állapot röpke időre szólt; hogyan is léphettek volna egyszerre az óvatos reformerek és a legszebben Petőfi Sándor hangján megszólaló radikálisok? Ám nagyszerű közös művük, a feudális viszonyokat meghaladó polgári jogegyenlőségen és népképviseleten alapuló, alkotmányos önrendelkezését visszaszerző magyar állam nem a belső ellentétek, hanem a fegyveres túlerő miatt szenvedett időleges vereséget. Hogy aztán Deák Ferenc nagy műve, a kiegyezés vérontás nélkül megvalósítsa a legtöbb ’48-as követelést. A dualizmus felzárkózási kísérletének az első világháború és a történelmi Magyarország széthullása vetett véget...

ITT OLVASHATÓ 

„Én megvetem a politikát” – Magyar Hang-ajánló