„EGY EGÉSZ NEMZEDÉK A ZENÉBEN ISMERT MAGÁRA” – INTERJÚ BRÓDY JÁNOSSAL

BEATKORSZAK.BLOG.HU
Szerző: beatkorSzaki
2021.04.05.

Hetvenöt éves a magyar dal apja. Bródy Jánossal megörökölt nyakkendőről, a hazai rocktörténet origójáról, klubok előtt kígyózó végtelen sorokról, hajnalig tartó szalagavató bálokról, sörben és virsliben rendezett gázsikról, és a szólókarrierje beindulásáról is beszélgettünk.

A hatvanas években mit szólt a család, hogy a mérnöknek tanuló csemetéjük zenél, koncertezik? Próbálták lebeszélni róla, vagy múló hobbinak tűnt nekik? Önben volt kétely akkoriban, vagy később, hogy megéri-e a zenélésre időt, energiát szánni?

Zeneszerető családban nőttem fel, tanultam zongorázni, de sokáig csak hobbinak tűnt a zenélgetés. 1964-ben már az Illés zenekar tagjaként kezdtem a való világra való felkészülést a Műegyetem Villamosmérnöki Karán. Abban állapodtam meg a szüleimmel, hogy amíg jó jegyeket hozok az egyetemen, nem szólnak bele az időbeosztásomba. Apám inkább biztatott, az első gitáromat is tőle kaptam, anyukám kicsit aggódott, hogy rossz társaságba keveredek, de betartottuk a megegyezést és csak a diplomám megszerzése után, 1970-ben döntöttem úgy, hogy nem a mérnöki pályát választom. Ennek ellenére még sokáig úgy gondoltam, hogy ha a zenekarral rosszul alakulnak a dolgok, akkor elmegyek hangmérnöknek...

ITT OLVASHATÓ