Szerző: MATOLCSY GYÖRGY
2021.04.12.
Az elmúlt 500 évben azok a nemzetek emelkedtek fel, amelyek a pénzt tőkévé alakították, feltaláltak és bevezettek új technológiákat, a társadalom széles rétegeinek adtak tudást és teret adtak a tehetségek érvényesülésének.
Mégis sokan és sokáig azt gondolták, hogy az országok földrajzi mérete és a népesség nagysága, a katonai erő, az energiaforrások, a nyersanyagkincsek, a kedvező éghajlat vagy egy különleges földrajzi helyzet volt a döntő az adott nemzet felemelkedésében.
Mára végképp kiderült, hogy nem ez a helyzet. Túl sok ellenpélda van arra, hogy ezek az adottságok egyik nemzetnek kedveztek, sok másiknak viszont nem, ezért nem lehettek az elmúlt 500 év nemzeti sikereinek döntő forrásai.
A Reneszánsz révén (1439-ben Firenzéből) és a Reformációval (1517-ben Wittenbergből) elindított szellemi forradalmakkal, majd a nagy földrajzi felfedezések nyomán elkezdődött új korszakban valójában négy tényező összjátéka adta a siker vagy kudarc képletét. A tőke-technológia-tudás-tehetség négyesének (4T) jó kombinációja vagy ennek elmaradása áll a nemzetek felemelkedése vagy lemaradása mögött. Azok nyertek, akik e négy forrást becsülték, sokszorosították, összekapcsolták és megosztották, és azok veszítettek, akik nem így működtek.
Ma egy új Reneszánsz korszakban hajózunk és egy új szellemi forradalom, a hosszútávú fenntarthatóság forradalma felé tartunk, miközben a nagy földrajzi felfedezések helyére a nagy technológiai áttörések léptek.
Ma is mintha ugyanaz a négy forrás lenne a siker forrása, mint korábban, egy döntő különbséggel: megfordult sorrend. A most véget érő 500 éves korszakban a négy sikertényező sorrendjét valójában a tőke vezette, mozgatva a technológiát, a tudást és a tehetséget. Most már a tehetségek mozgatják a másik hármat.
Nézzük innen a magyar, sőt a térségi felzárkózások sikerének lehetséges mintáit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.