ONLINE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.04.19.

Mocskosul szakad az eső ma. Már soha nem lesz tavasz egyébként, megint az a móka következik, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül robban be a nyár. Még rajtunk lesz tegnapról a nagykabát, és ott olvadunk szét alatta, hátunkon úgy csorog majd az izzadság, mint ma a hideg eső. Ebben az esőben, a taknyos szürkeségben ma a bölcsisek, ovisok és a legkisebb iskolások útra kelnek, mennek az őszbe vijjogva, sírva, kergetőzve, míg a nagyobbacskák elégedetten fordulnak egyet a dunna alatt, ahol alszik a rét. Egyébként lehetne szikrázó napsütés is, ember nincs, aki ezt a kettős mércét ép ésszel meg tudja magyarázni, pedig próbálkoznak vele hatalmas erőkkel.

Illetve egy, aki a karmelitákban böfög, és valamikor annyit mondott, két és félmillió. Eleinte senki nem tudta, miért ez a bűvös határ, a szám, ami megváltoztatja az életünket, aztán kiderült, hogy az UEFA az oka. Aki akkor akarta hallani, hogy a nyüves láblabdás Eb-jére mennek-e nézők vagy sem, amikor úgy nagyjából elértük ezt a két és félmilliós ojtást, amitől a kedves vezető azt mondta, szüret. Hogy ekkor nyitunk, táncra perdülünk, talpaink egymásra lépnek, de legfőképpen megüzenjük a futball fura urainak, hogy minálunk csurig lesz a stadion, még, ha beledöglünk, akkor is. Az UEFA miatt áznak ma szarrá a magyar kisdedek, ha már mutogatni kell valakire.

Illetve magyar bűnös is van, aki vészhelyzeti totális felhatalmazással és rendeleti kormányzással keni másra a felelősséget. Unióra, ellenzékre, orvosokra és végül magára a fegyelmezetlen lakosságra, csak ő az a széles Univerzumban, aki képtelen hibázni. Tényleg nem is tud, úgy lapátolja ki a közvagyont száz-, és ezermilliárdszámra, akárha izmos rakodómunkás, miközben a Facebookon számolgatja az ojtások számát. A járvánnyal más dolga neki már nincsen is, eszegeti a szotyoláját, és várja, hogy elmúljon. Halottak már nem érdeklik, igaz, az élők sem, tele lesz a stadion, ennél többet ő már nem tehet, mit csináljon, szarjon sünt?

Az volna jó. Tapodnak tehát a pocsolyában ma a kisdedek, bár nem feltétel nélkül kellene nekik. Rájuk akasztva mintegy a felelősség roppant terhét, a kedves vezető és egész hadi gépezete azt mondja a tanácstalan és holt fáradt szülőknek, ha akarod, nem viszed a gyereket. Ez esetben nem dolgozol és éhen döglesz, ha pedig a kis lurkó kétszázötven órát hiányzik, osztályozó vizsgát lesz kénytelen tenni. Azt csinálsz, amit akarsz, sugallja a hadi gépezet olyan helyzetet teremtve, hogy a magyari szülő vigye a gyereket. S így, ha megtörténik a baj, lehet mondani a magyari szülőnek: te döntöttél így, nem mi. Ördögi kör, nem véletlen, hogy tegnap még mindenki rimánkodott...

ITT OLVASHATÓ