ORBÁNI NÉPHÜLYÍTÉS FELSŐFOKON

JELEN
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2021.07.09.

Mivel engem tényleg nem érdekel a foci, így az elmúlt hetekben bőven volt alkalmam arra, hogy elnézelődjek a futball peremvidékén. Én a fociból jószerivel csak annyit látok, hogy irdatlan pénzekért adnak-vesznek sportolókat, hogy a klubcsapatokban, mint egy puzzle kirakóban, rakják össze az innen-onnan megvásárolt focistákat, akiknek annyi közük van az adott klubhoz, mint a miniszterelnöknek a baletthez. Látom, hogy hogyan lehet egy 1700 lakosú községnek – ha az történetesen a miniszterelnök szülőfaluja – olyan focicsapatot összevásárolni közpénzből, hogy az néhány év alatt a hazai bajnokság élvonalába kerüljön, és hogy

hogyan történhet meg, hogy egy világjárvány idején is a futballhoz kerüljön a legtöbb rendkívüli támogatás – ha az ország első szolgájának éppen a foci a hobbija.

Nem kevés értetlenséggel szemlélem, hogy miközben a foci mindenhol a világon hatalmas üzlet, nálunk közpénzekből és a kormány oligarcháinak juttatott, sokszorosan túlárazott közbeszerzések extraprofitjából, vagyis ugyancsak a mi pénzünkből jut a focistáknak, esetenként akár 10 millió forintos fizetés. Magyarországon ma a futballisták átlagkeresete nettó 3,3 millió forint, lényegében függetlenül a teljesítményüktől. De ha ez így van, akkor nem értem, hogy miért kellene attól elragadtatva lennem, hogy ennyi pénzért a magyar válogatott nagyon keményen küzdött az Európa bajnokságon, de ennek ellenére már az első forduló után kiesett. Ha a magyar foci üzleti alapon működne, nem pedig az adófizetők pénzéből akkor – elnézve a hazai meccsek látogatottságát és a klubcsapatok nemzetközi teljesítményét – valószínűleg egy magyar focista sem keresne többet, mint egy árufeltöltő a Tescóban...

ITT OLVASHATÓ