Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2021.07.25.
Tizenhat olimpiai asszót zsinórban megvívni vereség nélkül kivételes bravúr, és még ennél is fontosabb, hogy Szilágyi Áron ezzel nyerte meg harmadik olimpiai aranyát. Utoljára még 2008-ban, Pekingben kapott ki, ahová érettségi után, és egykori mesterét, Gerevich Györgyöt gyászolva utazott.
Volt a kardvívás történetében korábban öt olyan vívó, aki duplázni tudott olimpián,
neki sikerült először a triplázás.
Még egy viszonyítási pont, milyen nehéz egyéni sportban a triplázás, a csúcson maradás: a magyar sportban Papp László (1948-1956) és Egerszegi Krisztina (1988-1996) volt képes erre. (A kajakos Kozák Danuta csatlakozhat hozzájuk majd augusztusban a tokiói olimpián.)
Szilágyi a sportágban elfoglalt tekintélyéről nagyon sokat elárult az, hogy a születésnapját ünneplő ezüstérmes olasz Samele milyen őszinte, szinte gyermeki tapssal köszöntötte, amikor odaült ahhoz az asztalhoz, ahol a győztest köszöntették. Nem volt megjátszott a taps, látszott benne az áhítat. Az elismerés nemcsak az olasz részéről volt meg, hanem a korábbi legyőzöttek is úgy mentek oda hozzá gratulálni, mint ahogy egy utolérhetetlen klasszisnak szoktak. Az elődöntőben vereséget szenvedő grúz, Bazadze duzzogott csak, aki nagyon dühösen vonult le a pástról, az edzője az öltöző előtt is mutogatta a telefonján a felvételt a mindent eldöntő tusról, hogy mekkora félreértés történt, azt nem a magyar vívó adta, hanem történetesen az ő tanítványa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.