Szerző: ODZE GYÖRGY
2021.08.25.
Mondhatnám, hogy két alkalommal volt szerencsém Kabulban járni: először 1983 tavaszán, amikor az afgán kulturális minisztérium felkérésére magyar fotókiállítást rendeztünk Kabulban. Az akkori budapesti afgán nagykövet személyes kérése volt, hogy magasrangú politikus nyissa meg az eseményt, ezzel is jelképezve népeink barátságát. Miután egyetlen magasrangú politikus sem vállalkozott az útra, Boros Róbert minisztériumi főosztályvezető és jómagam jelképeztük a helyszínen népeink barátságát. Kemény két nap volt, szovjet járőrök kísértek mindenhová, éjszaka semmit sem aludtunk a folyamatos puskaropogás miatt, a szálloda is inkább erődítmény volt, ahol a katonai harccsoportok tisztjei folyton jöttek-mentek. A második alkalom: 2007 július, amikor külügyi szóvivőként Göncz Kinga miniszter kíséretében töltöttem ott két napot, akkor amerikai járőrök kísértek bennünket, és én magam is Hummer terepjáróban utaztam. Már nem volt puskaropogás, de a kísérők azt mondták, a talibán emberei „minden utcasarkon ott leselkednek és könnyen szétbasszák a seggünket.”
Mindkét alkalonmmal megrázott az a végtelen nyomor és fásultság, amit az utcákon láttam, és amiket most viszontláttam a televízió képsoraiban. Most persze, hogy az egész világ ezt látja, csakugyan drámai és felkavaró, de szinte semmi új sincs benne. Ez az ország a régi időkben, és azóta is a népvándorás és a kereskedelem egyik fókuszpontja volt, nagyhatalmak és regionális erős hadseregek célpontja. Szinte állandó volt a megszállás, a perzsák és a britek után következett a Szovjetunió – hivatkozva a „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre” – 1979-ben, amikor a világ éppen a karácsonyt ünnepelte, csapataik bevonultak Afganisztánba. Az invázióban százezernél több szovjet katona vett részt, akiket az akkori hivatkozás szerint a „kommunista erők” támogattak.
A szovjet megszállás körülbelül egy millió afgán életébe került. Ötmillióan menekültek Pakisztánba, Iránba, lényegében a világ minden részére. A szovjet jelenlét 1989-ben ért véget, megalakult az Afgán Demokratikus Köztársaság. A nagyhatalmak érdekcsoportjai és a helyi törzsek harca további százezres áldozatot és menekültet követelt.1996-ban emelkedett ki a Talibán, egy szunnita-iszlamista-politikai csoport, amelyik a legszigorúbb iszlám jogrendszert vezette be, amiben a nőknek nincsenek jogaik és mindenkinek muszlimmá kell válnia. Ennek érdekében, az iszlám erkölcsi és morális vezérelvei szerint kezeket vágnak le, embereket köveznek halálra. A tálibok hét éves uralma idején súlyosan korlátozták a lakosság szabadságát és az emberi jogokat, például betiltották nem csak a sajtót, hanem még a fényképezést is. A nőket eltiltották a pénzkeresettől, a lányokat kitiltották az iskolákból és az egyetemekről. Az ellenszegülőket azonnal megbüntették. A kommunistákat felkutatták és kézfejük vagy karjuk levágásával büntették őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.