Szerző: GULYÁS BALÁZS
2021.08.28.
A muzsikálás nem úgy működik, hogy egyszer csak nyugdíjba megyek, sok zenész van, akit a színpadról temetnek – fogalmazott a Budai Hangnak Gryllus Dániel, az immár 52 éves Kaláka zenekar vezetője. A zenész elmondta, mi motiválja még az együttes tagjait, de mesélt a budai gyermekkorról, felidézte az első hangfelvételüket, és elárulta azt is, hogy miért mondanak nemet a politikai felkérésekre.
– Úgy tudom, a Kaláka tagjai ezer szállal kötődnek Budához, azon belül is a II. kerülethez…
– Mindannyian ott születtünk, akik most a Kalákában játszunk, ráadásul egészen kis részen: Vilmos öcsém és én a Csopaki utcában laktunk, Besze Gábor a Bimbó úton, míg Radványi Balázs a Nyúl utcában. Ezek gyalogjárásnyira vannak egymástól. Vili kettővel alattam, Balázs eggyel, Besze Gábor pedig talán hárommal vagy néggyel alattam járt a szintén II. kerületi Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskolába. Sőt, Mikó István színművész, aki alapító tagunk volt, ő is ide járt, Balázs osztálytársa volt. Ez volt az első Kodály Zoltán által alapított ének-zenei iskola Budapesten. A közös zenei anyanyelvünkben meghatározó ez az iskola.
Én azóta is a kerületben lakom: azt a házat, amelyben ma is élek 1908-ban építették, az utcában az egyike volt az első épületeknek: korábban itt egy szőlőhegy volt, majd a filoxéra kipusztította a tőkéket, ám az utcanevek őrzik az emlékét: Présház utca, Csopaki utca. Azóta a környék már szinte túlzottan is beépült. Ezzel együtt is ez az én szülőfalum, a Nagykörúton például már másképp érzem magam: mintha nem otthon volnék. Amikor mi elkezdtünk muzsikálni a Kapás utcai Vízivárosi Pinceklubban, akkor 1969-et írtunk. Később áthívtak a Marczibányi téri Ifjúsági Házba (akkor ez volt a neve a későbbi művelődési háznak), amelynek a helyén gyerekkorunkban még szánkóztunk, mert egy gödör volt. Ott ragadtunk. Azóta is minden hónap utolsó szombatján ott adunk koncertet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.