Szerző: SIMON ZOLTÁN
2021.09.25.
Emlékezetpolitika és ruszofóbia Közép-Kelet-Európában és Oroszországban a címmel rendezzük az ELTE Bölcsészkarán, s többször elhalasztottuk a Covid miatt, mert mindenképp jelenléti eseményt szerettünk volna – már régen találkoztunk. Orosz és magyar kollégák lesznek a résztvevők, tán Amerikából is jön valaki. Az lenne a lényeg, hogy tényleg eszmét tudjunk cserélni, hiszen mindenki másként csinálja. Vagy nem – és ez egy fontos kérdés: vannak-e hasonlóságok az emlékezetpolitikában?
Egy hasonlóság biztosan van az orosz és a magyar felfogás között: egyre inkább közelítünk az egységes, központi, állami nemzet- és emlékezetpolitikai képhez.
Igen, így van. De érdekes, hogy a két országban ezt különböző módokon próbálják megvalósítani, miközben gyakran elhangzik a közbeszédben, hogy a magyar kormány és Orbán Viktor közvetlenül kölcsönöz az oroszoktól ott bevált módszereket.
Lásd a pedofil-törvényt…
Például. Vannak ilyen hasonlóságok. Oroszországban azonban más az intézményi háttér; itthon – paradox módon – nem intézményesen központosított az emlékezetpolitika. Miközben azt látjuk, hogy mindent centralizálnak, e téren különböző intézmények jöttek létre...
Az egyetemi és akadémiai intézményekkel párhuzamosan.
Igen, de az egy külön kérdés, hogy az akadémiai és egyetemi intézmények hogyan tudnak ebben a kórusban „énekelni”. Ha egyáltalán. Van egy kórus, amit úgy alakítottak ki, hogy több, speciálisan az emlékezetpolitikával foglalkozó intézmény jött létre, tehát nincs egyetlen kiemelt szervezet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.